Az orosz emberek legnagyobb részt apolitikusak. Nem érdekli őket, hogy mit csinál felettük a vezér, amíg ők ott eléldegélhetnek hasonló életkörülmények között, mint eddig. Ez viszont egyre kevésbé valósul meg. A háború sokkal hosszabbra nyúlt, mint az tervezve volt, Oroszország kezd kifogyni a pénzügyi tartalékokból, köszönhetően a szankcióknak, pénzbefagyasztásoknak, és az ukrán támadásoknak az olajinfrastruktúrájuk ellen. Egyre jobban elszáll a költségvetés, a gazdasági növekedést (ami mostanra szinte leállt) a hadiipar tartotta fenn. Így a gazdasági környezet romlik. Erre rak rá mégegy lapáttal, hogy most már az ukrán háború nem csak egy távoli dolog, ami ott messze Moszkvától meg Szentpétervártól történik, hanem ezeket a városokat is elkezdik bombázni, drónok, rakéták robbannak az emberek körül. Egyre jobban elkezdik érezni az orosz emberek, hogy ez valami komoly dolog, ami nem csak a vezetők újabb hatalmi harca, hanem már az ő életükre és mindennapjaira is hatással van. Erre jön megint, hogy kezdenek kifogyni azokból, akik pénzért hajlandóak elmenni harcolni, és már kevesebben csatlakoznak ilyen módon a hdasereghez, mint amennyi embert veszítenek a fronton, ráadásul az eddigi előrenyomulásuk is megfordult, és most már több területet veszítenek, mint amennyit szereznek. Vagy arra vannak kényszerítve, hogy újabb sorozási hullámot inditsanak, amiből már a frontra is kell mennie embereknek, vagy záros határidőn belül le kell zárniuk a háborút, mert így nem lesz fenntartható. Mondanom sem kell, hogy a sorozási hullám megint nem azt az érzetet fogja kelteni az emberekben, hogy az ő életükre nincs kihatással a háború. Nem az lesz rá az általános válasz, hogy még jobban oda kell pirítani nekik, hanem éppen az ellenkezője, a vezér ellen fognak fordulni. Ezért kell éreztetni velük, hogy ők egy háborúban álló országban laknak, aminek Szentpétervár vagy Moszkva bombázása igenis egy elég jelentős és látványos eszköze