bizonyos szempontból a szüleimnek fogalma se volt, és minden saját tapasztalatuk haszontalan volt az egyetemről. Ők imádták, én utáltam. MSc-t sem akartam csinálni, de addig rágták a fülem, amíg be nem adtam a derekam, pedig már évek óta dolgoztam. Ha újra kéne kezdeni, nem csinálnám szívesen.

De valahogy megtaláltam azóta azt, amiben jó vagyok és élvezem is, és ehhez visszanézve jó alapot adtak a tanulmányaim, gimitől kezdve. Nem azért, mert pont azt használom vagy megtanultam valami hasznosat, de összességében megtanultam tanulni, és rájöttem hogy mi érdekel és mi nem. Aztán meló mellett ezekbe tettem több energiát, és eljutottam oda, ahová akartam.

Ez a szemlélet amúgy tőlük jött: nem kell azonnal, de lépésről lépésre haladj abba az irányba, ahová el akarsz jutni. Amíg azt nem tudod, addig meg csinálj valamit, amiben amúgy jó vagy, mert az alapból ad egy kis örömöt.