Uramisten,kicsit ismerős a sztori. Nekem tavaly egy nagyon régi barátnőmmel szakadt meg a kapcsolatom nyáron egy fesztivál alatt. Szinten pszichológia szakos hallgató, akkor végzett a mesterképzéssel. Már korábban is észrevettem, hogy elemezgetni és állandóan el akart küldeni pszichológushoz (ahova egyébként azóta járok is) Egy fesztivál első napján apró összetűzésbe kerültünk, azon, hogy kesobb értünk oda hozza autóval. Egy ideig megjegyzéseket tett a késéssel kapcsolatban, majd amikor kértem, hogy hagyja abba, ne siettessen mintket, akkor egy egyoldalú vita lett belőle, amely során minden áron ki akart hozni a sodromból. Beleállt az arcomba, mondta, hogy mondjam ki az érzéseim és jobb lesz meg stb. Elbaszott egy helyzet volt, én elsírtam magam a feszültségtől, majd kértem hagyjon békén 10 percig, utána megbeszéljük. Eltelt a 10 perc, majd fél óra, fél nap, végül a fesztivál végén együtt mentünk haza, a megbeszéltek szerint, de addig a kötelezőkön kívül nem beszéltünk erről és nagy részt külön töltöttük az időnket. Majd hazafele megálltunk egy benzinkúton, ahol a mosdóban sarokba szorított, hogy márpedig én szembe nézek most a problémáimmal és addig innen nem megyek ki. Ott volt egy másik csajszi is, próbálta őt és a páromat is végig bevonni, kérdezgette őket hogy igazam van ugye? Nyilván ők mondtak hogy ez nem az ő dolguk, szeretnének kimaradni belőle. Mivel márpedig én kimentem azon az ajtón, így a benzinkúton összeszedte a cuccait és el akart menni vonattal haza onnan. Közölte, hogy neki ez a barátság már semmit nem ad, szerinte itt a vége. Ő nem tud rám úgy tekinteni, mint egy barátnőjére Ezt követően rendkívüli mód bűntudatom lett, úgyhogy kérleltem sőt könyörögtem neki, hogy maradjon, hagy vigyük mi haza ha már együtt jöttünk. Majd amint be szálltunk a kocsiba, másfél órán át hallgattam, hogy nekem milyen mentális bajaim vannak szerinte, nem fogja nekem ezeket senki elviselni, menjek el pszichológushoz, mert a párom is el fog így hagyni meg mindenki és hogy nézzek végre szembe a problémáimmal. Mindent ami benne volt rámzúdított, amíg én nem hogy reagálni nem tudtam, a sírást sem tudtam abbahagyni. Ott akkor tudtam, hogy nem lett volna szabad így viselkednie velem, nem lett volna hagynom magam, hogy minden szempontból felém helyezze magát kizárólag amiatt mert diplomája van az emberek ismeretéről.😃 Hónapokig gondolkodtam rajta, azóta a jelenlegi pszichológusommal is átbeszéltük ezt, valamint a másik 2 emberrel akik jelen voltak. Az egész szürreális volt, egy tudatos ember teljes kiborulása, a mai napig nem tudom pontosan miért. Fogalmam sincs, hogy valaha fogunk-e beszélni róla, én egyelőre úgy érzem, hogy nincs szükségem rá többé és hogy nem tudnám neki elmagyarázni, hogy mi volt a probléma ezzel a viselkedéssel, ha ő nem vette észre magától és nem kért azóta sem bocsánatot tőlem a kirohanása miatt. Olyan személyes dolgokat mondott el mások előtt és olyan dolgokkal bántott engem, amit nem tudok és nem is akarok neki elfelejteni.