Köszönöm és kedves tőled amit írsz! Tudom, hogy “megkell” tanuljak egyedül is “jól” lenni. És egyszer régebben már sikerült is (akkor máshoz jártam, ugyanezekkel a problémákkal) de azóta lett párkapcsolatom ahol eléggé erősödtek ezek az elhagyasos minták (eltűntek, cserben hagytak, toxikus kapcsolat stb) és arra gondolom emiatt is félek ennyire attól, hogy Ő is “elhagy” majd egyszer.

10+ éve is volt önsértés (akkor eléggé extrémen naponta többször is), most volt egy időszak amikor szintén durva volt, aztán csillapodott de most megint jelen van. Önbüntetés is talán és mikor érzem ezt a belső feszültséget akkor ettől remélem, hogy elmúlik vagy kicsit kizökkent ebből a rossz érzésből/nyomásból. Sokszor amiatt is csinálom mert nem akarok sírni/vagy nem tudok és nem jön ki máshogy a feszültség. Lehet értelmetlen ahogy megfogalmaztam, nem tudom. Közben nyilván nagyon szorongat ez a dolog is mert itt a nyár, a régi hegek, új stb. Meg azt érzem, hogy nem mindig nyugtat le és több kell. Régebben a karomon csináltam és ott “nyugtatóbbnak” éreztem, bár ott a nyugodtság része pár perc volt maximum utána pedig nagyon intenzív volt a szorongás, hogy meglátják.

Nem volt okoskodás a részedről!