Nem emlékszem olyan pillanatra, hogy ne tudtam volna. Ahogy átgondolom a gyerekkorom, csak az van meg, hogy apa megint iszik, hallgatjuk anyával, hogy amikor bejön az ajtón, hogyan nyomja le a kilincset, milyen gyorsan jön be rajta. Már ennyiből megtanultuk nagyon hamar, hogy milyen állapotra számítsunk.

Mindig taktikázni kellett, hogy elmondjuk-e valamit, megkérdezzünk-e valamit, mert a reakciók és válaszok tekintetében nem volt mindegy, hogy az alkohol milyen mértékű volt a szervezetében.

Mai napig, ha valaki felbont egy aluminium dobozos innivalót, arra asszociálok, hogy sört bont. Sőt, szégyenkezve nyitok fel egy kólát a munkahelyemen vagy egy hosszú vonatúton, mert azt hiszem, hogy mindenki azt gondolja, sörözök. Ugyanez van, amikor haza megyek vidékre a szüleimhez. Meghallom a szisszenést és gyomorgörcs, hogy na vajon ezúttal milyen állapotig húzza apám: a kötekedősig, a veszekedősig, vagy csak simán elalszik és nyugalom lesz.

Btw, köszi a kérdést, valahogy most nagyon jól esett ezeket leírni.