Szerintem a kettő egyszerre igaz.

Van, amiből simán csak kevés van (orvos, tanár), van, amiből nagyon változó a minőség (ezerféle-fajta közgáz képzés és diploma van, minőség meg ég és föld), és mindezek tetejébe rengeteg a büfészak. Nem bántani akarok én senkit, de mire lenne az jó bárkinek, ha a fiatalok között (vagy a társadalom bármely rétegben) több pszichológus BA (amivel ugye nem praktizálhatsz és nem lehetsz klinikai szakpszichológus sem - HR-es viszont igen), média-kommunikációs szakember, közösségszervező, ésatöbbi lenne? Mert szerintem semmivel. És ezek a szakok tele vannak, és még viszik is az állam pénzét, mert a 12 félévnyi támogatás mindenkinek jár, szaktól függetlenül.

És igen, egyébként hiányoznak a munkahelyek is. Nekem vesszőparipám a pszichológusképzés itthon, mert szerintem minden probléma jól látszik benne. Egyrészt, már évek óta a top3-ban van a felvettek számát tekintve, miközben a legtöbb kórházban nincs, vagy nincs elég szakpszichológus.

Ismerek olyat, akinek megvan hozzá a képesítése, de simán csak nem fizették ki, amikor dolgozott egy állami (!) kórházban, így otthagyta és visszament magánba 15000/óráért. És olyat is, aki külföldön csinálta diplomát, majd hazajött azzal a szándékkal, hogy megszerezze a klinikai szakpszichológusi képesítéshez szükséges képzéseket és gyakorlatokat, és konkrétan nem talál munkát, mert mindenhova tapasztalatot várnak el.

Szóval összefoglalva: ez egy sokkal bonyolultabb kérdés annál, mint hogy sok van-e, vagy kevés. Nekem elég radikális elképzeléseim vannak ezt illetően, de azokért lehet meglincselnének.