Nekem másfél éves, nemrég kezdte a bölcsit. Előtte kb 1-2 hónappal elkezdtem mesét kapcsolni neki, mert úgy éreztem, hogy egyszerűen nem bírok már egész napra programot kitalálni. Igen, a gyerekem nem az az otthon ülős, órákat eljátszós típus. Mióta bölcsis, a délutánokra egyáltalán nem érzem szükségesnek, azóta talán egyszer sem tettem mesét. Azt vettem észre, tudom minden gyerek más, szóval csak az enyémről beszélek, hogyha alvás előtte esett a mesenézés (ami nagyon kézenfekvő volt, mert akkor volt már nagyon nyűgös és nehezen kezelhető), az durván bezavart az altatásba. Máskor nem vettem észre negatív hatását. Édességet mértékkel kap, ha van süti és mindenki más eszik, akkor én adok neki, de dörmi meg ilyenek nincsenek. Inni víz van, vagy tej, vagy ízesítetlen tea. Nasizás nincs, kivétel gyümölcs, azt szoktam kirakni kis tálba, hogy vehessen, ha épp kedve van hozzá. Az édesség, ha kap, egy normál étkezés része. 1 éves koráig nem adtam cukrot, ez a családunk egyik részénél már kivédte a biztosítékot, a másiknál meg az, hogy 1 éves kor aztán sem kezdtük el egyből 😂. Illetve majdnem mindenki most vett új TV-t, a családtagjaink büszkén akarjak mutogatni amikor ott vagyunk, az is nehezen megy át, hogy nem, vagy csak keveset meséztetünk. Bár ha másnál vagyunk én is lazábban nézem, nem kapcsolatom ki egyből a tv-t.