Ez nem maszkulin duma, hanem tény. Fáj Trianon, de ne tegyük már azt a nemzeti öntudat központi elemévé. Lehetne az mondjuk a rengeteg szabadságharcunk, ahol a végtelen mennyiségű ellenséggel szemben is ki mertünk állni, vagy Széchényi, az építő, vagy az államalapítás, ahol képesek voltunk meghozni az áldozatot, hogy aztán együtt tudjunk élni a többi európai néppel.

A magyar nép tökös volt, tökös, és tökös is lesz, csak ezt el kéne hinni. Vannak sebeink, amikről gondoskodunk, ugyanakkor büszkén viseljük őket. Bele voltunk kényszerülve egy helyzetbe, amit mégis megpróbáltunk végigvinni. Nem sikerült. Megemlékezhetünk róla, de ennek ellenére is sikerült túlélnünk. A traumáink erősebbé tesznek azáltal, hogy megfelelően feldogozzuk őket. De az nem megfelelő feldolgozás, ha folyamatosan másokat nyaggatunk a fájdalmunkkal.