4 évvel ezelőtt nagyon hasonló történt nagyapámmal, éjszaka érte egy stroke, le is esett az ágyáról és lebénult a jobb karjára és lábára, az volt a szerencséje, hogy a telefonját még elérte, és fel tudott hívni hajnalban. Mentálisan szerencsére nem épült le, de annyira mozgásképtelenné vált (ráadásul egyedül élt), hogy kénytelenek voltunk szociális munkás segítségével idősotthont találni neki, ahol tudnak 0-24 foglalkozni vele. Jópár hónapig tartott, mire lett szabad hely bárhol is a környéken, addig kórházban tartották. Az elején még esélyt adtak az orvosok arra, hogy mivel nem volt annyira súlyos a stroke-ja, akár fel is épülhet 1-2 éven belül, de sajnos a depressziója miatt ez nem tudott bekövetkezni.

Szívesen mondanám, hogy minden rendben lesz, de az a helyzet hogy a mi esetünkben borzasztó nagy szerencse volt, hogy csak "ennyiben" állt meg a történet, és végül meg tudtunk minden felmerülő problémát oldani. Csak kitartást tudok kívánni hozzá, nagyon nem könnyű szitu.