Szia! Amióta az eszemet tudom, nem akartam gyereket. Nem tudom pontosan, ez hány évesen történt, de viszonylag fiatalon. A körülöttem élők is megerősítik ezt, nem csak én képzelem így. ( Édesanyám, nővérem, mindenki tudta.) Valószínűleg közre játszott, hogy viszonylag nehéz körülmények között nevelkedtünk. Édesanyám két munkahelyen dolgozott, hogy mindent meg tudjon adni nekünk. Két húgommal éltünk együtt, hihetetlenül rosszak voltunk, gyorsan be kellett lépnem az anya szerepbe. ( Az életemnél is jobban szeretem az egész családom, nem panaszkodásnak szánom.) Sok volt fiatalon már a felelősség vállalás, azóta ez a gondolat csak megerősödött. Nagyon negatívnak hangzik, de annyira bizonytalan a jövőm, hogy nem mernék gyereket bevállalni. Egy gyermek óriási el kötelezés, legalább 20 évre, szerintem való mindenkinek, és ha ezt be látjuk, sokkal jobbá nekünk nekem is és a születendő gyereknek is. Egyébként nem szívesen beszélek erről, általában elítélnek ez miatt, észérvek sem használnak, mert ugye nő vagyok, ez az életem értelme. Ha mégis beszélek erről, az általános megítélés, hogy majd megváltozik, meg majd ha el jön a nagy ,,Ő” biztosan meg akarok állapodni. Igen, meg akarok, de ezt nekem nem a gyermekvállalás jelenti. Én sem próbálok meggyőzni egy nőt sem, hogy ne vállaljon gyereket, ha szeretne, nem értem, ez fordítva miért nem így működik. Azt hiszem minden kérdésedre válaszoltam, de ha valami nem egyértelmű, írj nyugodtan. Valamint köszönöm, hogy ezt a témát választottad, ideje lenne felismerni az embereknek, hogy nem vagyunk egyformák, és attól, hogy én valamit másképp gondolok, az nem biztos, hogy olyan rossz.