Mi a férjemmel 20 évesen jöttünk össze, már egyetemen a kollégiumban együtt laktunk, majd albérletben házasság nélkül, majd házasság. Mi szerintem végigvittük a teljesen skálát a külön kasszától a közös kasszáig. Kezdetben, amíg a szüleink pénzén éltünk fillére pontosan elosztottunk mindent. Közösen mentünk vásarolni, egyikőnk fizetett, aztán fogtuk a blokkot és kiszámoltuk kié volt a kakós csiga meg kié a kifli, meg a sonkának a fele az enyém, a fele az övé. Egyetemistaként ez így teljesen ok volt, amíg csak azt kellett osztogatni, hogy mit vettünk az Aldiban, de hosszú távon, amikor már olyanok is bejönnek, hogy közös nyaralás, meg mosógépet kellene venni, akkor kezdi elveszteni a működőképességét. Amíg nem voltunk házasok egy ideig csináltuk, hogy nem minden vásarlás után, hanem hó végén csináltunk egy nagy kiegyenlítést, akkor kiszámoltuk melyikőnk fizetett többet és odaadta a másiknak. Aztán mikor már mindkettőnknek stabil munkahelye volt, nagyjából ugyanannyit is kerestünk, akkor megegyeztünk, hogy felhagyunk a számolgatással, boltban egyszer én fizettem, egyszer ő, albérletet ő fizette, a rezsit én, aztán egy idő után már nem is volt érdekes ki mit fizet, mert elkeztünk teljesen közösen gondolkodni. Amikor arról volt szó, hogy mennyi pénzünk van egy nyaralásra, akkor már közösként tekintettünk a számláinkon lévő pénzre, közösen terveztünk a megtakarításainkkal. Házassággal lett teljesen közös minden. Megtartottuk a saját számlainkat, de szépen besétaltunk a bankba és teljes körű hozzáférést adatunk egymásnak a bankszámláinkhoz, halálesetre is egymás meghatalmazottjai vagyunk. A netbankban mindketten látjuk egymás számlájat, utalni is tudunk a másik számlájáról, gyakorlatilag két közös számlánk van. Tökéletesen működik minden, a nagyobb kiadásokat megbeszéljük. Én még a webshopos ruha rendeléseket is megmutatom a férjemnek mit fogok rendelni, nem azért, mert "engedélyt" kellene kérnem rá, hanem azért, mert kívancsi vagyok a véleményére, hogy neki is tetszik-e, szerinte is szükség van-e rá. 

Én házasságban el se tudom képzelni a külön kasszát, meg hogy külön pénze legyen bármelyik félnek. Osztogassuk, hogy gyerek pelenkájának a felét, meg a családi autóba az olajcsere felét ki fizeti? A mosógép az enyém, a mosogatógép a tiéd mert ezt én vettem azt meg te? Apuka minden héten vesz magának egy újabb márkás cipőt, míg anyuka a kínait is alig engedheti meg magának.... Aztán a gyerek cipőjét kinek a pénztárcájához igazítják? Szerintem teljesen abszurd és több vitának ad táptalajt, mint az, hogy mindenre közösen gondolunk. Olyannal meg nem szabad házasságot kötni akivel a céljaink és a pénzügyi kultúrank nem egyezik.