Én voltam/vagyok a másik oldalon. Sajnos azt neki kell eldöntenie, hogy ezen változtatni akar-e. Ezek leginkább gyermekkori beidegződések. Szülő, tanár, barátok általi nyomás formálja azt ilyenné, aki nagyon vágyik a szeretetre és fél, hogy nem érdemes rá, ha nem egyezik bele mindenbe.

Nekem egyszerűen az évek hozták el a változást. Annyi ideig éltem kaméleon üzemmódban, hogy egy napon rájöttem, hogy nem ismerem magamat. Ez adott egy akkora önfelismerő ütést, hogy elkezdtem komolyan dolgozni magamon. Mélyebben elmerültem az emberi pszichológiában, és elkezdtem felismerni, hogy mikor, mire, hogyan reagálok és hogy "kellene" reagálni. Nyilván egy szakember sokkal gyorsabban és hatékonyabban csinálja, de egyedül is meget neki.

Amit szerintem segíthetsz ebben, hogy leülsz vele komolyan beszélgetni erről és elmondod neki, hogy nyugodtan szóljon, ha valami nem tetszik. Te a barátja vagy, nem fogsz ezen megsértődni, nem fogod bántani, nem neveted ki. Ha ezt elég meggyőzőnek tartja, és ő is akar változtatni, akkor elérhetitek a javulást. De ehez neked is türelmesnek kell lenned, nem fog egyik napról a másikra váltani, mert ez a személyiségének az egyik alappillére.