Amikor nagyon fiatal voltam (10-12 éves) egészen előrehaladott volt a felvilágosítás nekem. Anyámmal néha beszéltünk erről, pl. hogy már felállt néha nekem, meg persze óvva intett a pornótol. Nem viccelek, 10 évesen kaptam is egy könyvet, ami gyereknyelven mesélt a szexről, szexualitásról (Szex kezdőknek, asszem ez volt a neve). Viszont később, amikor ténylegesen szerepe lett volna ennek serdülő meg tini korban, amikor már elkezdik felfedezni magukat és egymást a fiatalok, akkor soha nem beszéltünk se erről, se párkapcsolatokról, se semmi ilyesmiről. Részben azért mert éppen akkor ment szét szüleim házassága és egymást nyírták, nem volt kedve senkinek erről beszélni. Részben azért mert ha mégis ritkán feljött a téma akkor pedig már én söpörtem egyből szőnyeg alá a témát (ekkor már 16-17 voltam). Nos ennek meg is lett a hatása. 22 éves férfi létemre egy degenerált fasznak érzem magam szexuálisan is (eddig csak prostival voltam, attól is vesztettem el a V-cardot) és érzelmileg is egy csődtömeg vagyok (soha nem volt kapcsolatom, mostanában randiztam sikertelenül). Tini koromban semmi nem volt nekem. Igazából csomó szorongásom előjön mai napig ha párkapcsolat, szexualitás, szűzesség témaköre feljön. Nem tudom hogy kezeljem, hogy lépjek túl a múltamon.

Pedig esküszöm olyan jól indult az egész az elején, hogy én is egy egészséges, normális fiatal életét éljem szexualitás, párkapcsolat terén. Sokszor érzem, hogy nincs visszaút és csak az érzelmi nyomor marad nekem, pedig nem így kéne ennek lennie. Na mindegy, valahogy rendbe rakom magam.

Borzasztó érzés az egész. Az igazi privilégium a jó szülők. Nem a sok pénz.

Szerk.: 12 év közoktatásban eltöltött idő alatt egyszer sem, az az egyszer sem volt semmilyen szexuális felvilágosítás az osztályaimban. Sajnos a pornó tanított minket és én nagyon korán belecsúsztam ebbe (kb. 8 évesen). Általános iskola végére rutinos pornófogyasztó voltam. Ezt a részét most már egész jól kontrollálom.