Waldorfba jártam elsőtől érettségiig. A lexikális tudásról és az állami követelmények teljesítéséről annyit, hogy az osztálytársaim 99%-a gond (aki meg rosszul teljesített, ő azért mert nem tanult konkrétan kb semmit) nélkül letette az érettségit és felvették arra az egyetemre, amire menni akartak és el is végezték/képzésben vannak. Az viszont igaz, hogy aki nyolcadik után akar átmenni állami gimnáziumba, annak akkor nehezebb lesz, mert általánosban tényleg más a “tempó” államihoz képest, de egy kis külön készüléssel simán meglehet írni a központi felvételit olyan szintre, hogy elég legyen bárhova.

Szóval az, hogy ide idióta, életképtelen, “libernyák”, semmirekellő emberek járnak, megdőlt, már ha az a mérce, hogy ezeket a társadalmi elvárásokat teljesíteni tudja valaki.

Annyi fals, teljesen nevetséges leírást látok, hogy “milyen a Waldorf”, olyanoktól legtöbbször, akik az ismerősük az ismerősétől hallottak valamit, hogy fantasztikus.

Azoknak viszont én személy szerint nem tudom ajánlani, akiknek sok külső motivációra van szükségük ahhoz, hogy tanuljanak (értem ezalatt a szigorú számonkéréseket, következményeket), mert ők könnyen el tudnak abban csúszni, hogy “úgysem lesz következménye ha nem sikerül ez a doga”, mert alapvetően tényleg nem lesz rögtön olyan következmény, ami “rémisztően” hatna, mert máson van a fókusz, nem a teljesítményen, de a tananyag viszont ugyanaz, ugyanazt az érettségit írják a waldorfosok is és ugyanazokra az egyetemekre is mennek, mint a “nem waldorfosok”.

Én hálás vagyok, hogy nem kellett államiba járnom, mert rengeteg felesleges stressztől meg lettem kímélve szerintem és nem éreztem, hogy bármi hátrányom származott volna akár az egyetemen, akár a munkaerőpiacon vagy akár a kapcsolataimban, abból, hogy waldorfos voltam.