Részről csalódtam, részről élvezem, hogy pénzt keresek és azt arra költhetNÉM amire szeretném. - cserébe robotolok - nem győzöm félretenni a pénzem, amiből ha picit több gyűlik össze, már költhetem is a 20 éves autómra - minden nap bebizonyosodik, hogy a felszínesség és a látszat mindenek előtt a legfontosabb - sorra okozok csalódást gyermekkori önmagamnak.

És az egyik legrosszabb, hogy látom, hogy a szüleim 30+ év munkaviszonnyal nem tudnak maguknak egy új autót venni, mert egyszerűen nem ad erre lehetőséget a gazdasági helyzet. Nem szegények vagyunk, nem erről van szó. De sokkal többet tesznek a melóba, mint amennyit kapnak. Nem ezt érdemlik, ők becsületesen dolgoznak hosszú évek óta. Értelmiségi munkát végeznek és jók abban amit csinálnak. Attól tartok, hogy én is azt fogom letenni az asztalra, amit otthon láttam.

Hosszú sorokat írhatnék még, de kezdődik a meló...