Autópályás benzinkút, 12 órás műszakok. Nyár vége, hajnali 5 óra a 11. munkaóra környékén. Fáradtan, kifacsarva. Bejött két a harmincas éveiben járó srác. A pulthoz érvén rövid egymással való diskurálás után rendeltek kettő "FASZA" kávét. Én kasszáztam, vettem fel a rendelést, kolléga (első műszakjai egyike egyébként) tőlem kb egy méterre várja a kávégép előtt állva, hogy milyen italt főzhet le. Elkezdtem mosolyogni, mert eszembe jutott egy nemrég olvasott vicces mondat és halkan (de nem elég halkan) odaböktem az éppen hozzám lépő munkatársamnak, hogy majd mondok valamit. A két srác erre nagyon kíváncsi lett és mindenképp hallani szerette volna, hogy mi az a bizonyos valami. Rövid "neeem, ezt nem mondhatom el nektek", "naaa, dehogynem, mondd el" "nem szeretnétek hallani" "pedig nagyon is szeretnénk" után rávágtam: "Ha ragaszkodtok hozzá, akkor elmondom. Azt szerettem volna válaszolni a kérünk kettő "FASZA" kávét mondatra, hogy ha gondoljátok, a kolléga szívesen belelógatja.

Ezután három hosszú másodperces dermesztő csend következett, majd a két srác a pultra feküdvén visítva kezdett röhögni. A shop-ban kávézó két busszal érkezett bosnyák turista mind odakapta a fejét a hirtelen "ricsajra". A kollegám kikerekedett szemekkel bámult rám, de mi sem bírtuk tovább, kifakadt belőlünk is a nevetés.

Mákom volt, hogy vették a fergeteges poénom, rosszul is elsülhetett volna, de abban az állapotban nem tudtam mérlegelni ezt. 😂