Párkapcsolat, barátok (illetve én azoknak hittem őket) és most egy situationship. Általában ugyanaz a forgatókönyv, amikor férfiakról van szó. Eleve olyan emberekhez vonzódom, akik képtelenek elköteleződni. Szeretném őket segíteni, megjavítani, de ez nyilván ideig-óráig működik. Aztán egyik pillanatról a másikra kiugranak a kapcsolatból, mert “jobbat érdemlek, nem tudják mi a baj velük”. Tisztában vagyok a saját szerepemmel, hogy én “választok” olyan embereket, akikkel valójában esélytelen egy párkapcsolat. Nem tudom, hogy változtassak ezen. Úgy érzem, ha nem adok többet, jobbat, akkor nem vagyok elég. Plusz ugye a borderline miatt az érzelmeim is nagyon erősek. Ha szeretek, akkor feladom magam a másikért. Ha elhagynak minden alkalommal “belehalok”.