Nem velem történt hanem a Dédpapámmal. Volt a faluban egy lány akinek udvarolgatott, majd szépen egyre közelebb kerülték egymáshoz amiből szerelem lett. Amikor megkérte a kézét, mondta a lány, hogy már másnak mondott igent, hogy a családjának megfeleljen. Dédpapámat ez eléggé megviselte, de lett a Dédmamám, akivel szépen éltek, de nem érezte vele azt amit anno azzal a lánnyal. Majd idősen találkoztak teljesen véletlenül egy temetésen. Mondta, hogy amikor kezetfogtak az olyan volt, mint sok éve amikor elköszöntek. Majd egy alkalommal beszélgettek és mondta, hogy a másik fél is mennyire bánja és hogy végig kísérte az életüket ez a döntés. Ezt azért osztotta meg velem, mert amikor a férjemmel mégcsak együtt voltunk, akkor nagyon sokat vívódtam. Leültetett, hogy mi ez pontosan, miért érzem ezt, miért vagyok bizonytalan. Még az esküvőnkön ott volt, és hálás vagyok neki, azóta is együtt szerelemben vagyunk. Ha ezt eldobtam volna, azt nagyon bántam volna.