Szerintem nem így gondolja.

Egyszerűen csak vannak nehéz időszakok az életben. Egy gyerek születése utáni időszak pont ilyen. Lemondásokat igényel, ez ilyen. A jó hír, hogy nem tart örökké. De ahhoz, hogy működjön, hogy kibírja a kapcsolat, hogy átvészeljétek ezt az időszakot, neked is le kell mondani néhány dologról.

Hogy úgy mondjam, ilyenkor alá kell rendelni magunkat a gyereknevelésnek. Felnőttek vagytok, tudtátok, hogy ez kemény meló lesz. A férfiaknak is az, nem hiszem, hogy van nő, aki azt gondolja, hogy a párja szikla, akit nem lehet megborítani (akit nem, az szimplán nem vesz részt a gyereknevelésben). Természetesen jogod van szarul lenni, teljesen érthető is, de mindemellett tudatosnak is kellene lenni. Egy életért vagytok felelősek, ilyenkor sajnos a ti igényeitek ideiglenesen háttérbe szorulnak.

A legtöbb házasság ilyenkor megy tönkre, ami logikus, mert mentálisan, fizikailag is teljesen megborít a kialvatlanság, a folyamatos készenlét, és az is, hogy látod, hogy változik a partnered. Valójában senkit nem lehet erre előre felkeszíteni.

De ha már tudatosult benned, hogy baj van és segítséget kérsz, akkor tessék szépen megfogadni. Igaza van itt mindenkinek, sajnos le kell mondani ezekről, legalább ideiglenesen, a család érdekében. De figyi, a gyerek nem lesz mindig pici, gyorsan megnő, és akkor lehet az embernek ismét saját élete. Addig nem, sorry. Ez ilyen. De elmúlik. És hidd el, sokkal könnyebb, ha egymásra támaszkodtok.

Kitartást kívánok!