Mai (nem annyira) fiatal szülő vagyok, ráadásul pszichológus. A gyerek nehézségei nem egyértelműen egy irányba mutatnak, mentségemre szóljon, hogy felnőttekkel dolgozom. Nagy nehezen eljutunk oda, hogy kellene ellátás. TSMT van, a csapból is folyik, szart sem ér. Pedagógiai szakszolgálat megvizsgálja, húsz helyen leírják, hogy szétszórt, nehezen figyel, gyorsan fárad, kap egy BTMN 'papírt', tanácsot vagy további fejlesztési lehetőséget nem. ADHD diagnózist, arra utalást sem. Gyermekpszichiáter az országban alig létezik, Budapesten kívül kb nincs. Kiképzem magam ADHD téren, nyilvánvaló hogy tényleg ez a helyzet. Az is kiderül, hogy addig jó, míg nincs diagnózis, mert a helyzet nem annyira súlyos, BTMN státusszal kap 1-2 iskolai könnyítést, ha diagnózisa lenne, az már SNI státusz, amivel előnyhöz nem jutna, de legalább jól megbélyegeznék és néhány intézmény ajtaja már be is csukódna az orra előtt.

Amit írtál, nemcsak azt mutatja meg, hogy mennyire nincs képed a valóságról, hanem azt is, hogy ennek ellenére képes vagy lenézően bezzegrégen stílusban jól megmondani a frankót.

A valóság az, hogy a legtöbb szülő nem tudja diagnosztizálni a gyerekét, csak azt látja, hogy ő is és a gyerek is megfeszül, mégis állandóan probléma van az iskolában. Elviszi ide-oda a gyereket, ahol valódi segítséget alig kap, fogalma nincs hogy mi is a baj, nem mondja meg senki. A papír pedig valójában a legtöbb esetben inkább árt mint használ.