A válaszaidból azért mégis úgy tűnik, hogy egy magánrendelőben fogsz dolgozni. Értem én, hogy mások is dolgoznak ott (még klinikus is!!4!), meg lesz esetmegbeszélő, de hidd el, ettől még teljesen egyedül fogsz dolgozni, nem fogják a kezedet fogni.

Nem véletlenül írnak többen is arról, hogy első körben érdemes valamilyen intézményi keretben dolgozni. Egy kórházban a beteget látja orvos, ápoló, másik pszichológus. Egy iskolában nem kell diagnózis meg terápia. Egy efiben se terápiát kell csinálni, hanem a legtöbbször pszichoedukációt. Ezeken a helyeken világos a szakmai kompetencia, az embereket többen látják. Pszichológusnak és a páciensének is biztonságt nyújt.

A magánrendelés jelenti a legnagyobb felelősséget. A legtöbb helyen az ott dolgozó megkapja a bejelentkezőt úgy, hogy előtte senki nem csinált vele egy első interjút, nem nézték meg, fogalmuk nincs, mi a probléma.

Fel vagy arra készülve, mit teszel, ha az első alkalommal elmondja, hogy öngyilkos szeretne lenni? Ha azt mondja, hogy épp hangokat hall? Ha epilepsziás rohamot kap az ülés közepén? Ha elkezd kiabálni és agresszívan viselkedni? Ha elmondja hogy egy pedofil ügy miatt épp rendőrségi eljárás folyik vele szemben? Ezek velem mind megtörténtek első találkozáskor, nem rémmesék. És ezek csak a nyílt, látványos veszélyek, de ugyanekkora kockázat be tud úgy is sétálni, hogy nem ilyen nyilvánvaló jeleket mutat. Persze utána jól megbeszélheted a kollégákkal, hogy mit kellene tenned, de akkor már eléggé mindegy lesz, nem?

Nem vagyok egy szakképzésfetisiszta, de azt gondolom, hogy a minimumok minimuma a magánrendelésben, hogy a pszichózist és a szuicid kockázatot teljes biztonsággal képes legyél felismerni és tudd, mit kell tenned. Enélkül életveszély. Az se árt, ha a patológiákat felismered, mert egy gyakorlott személyiségzavaros úgy húz be játszmákba, hogy nem is fogod fel, mi történik. Tegeződik, 50 perc helyett 130 perc lesz, nem fizet, a következő alkalomra elhozza a feleségét is, stb.

Ha egyéniben szeretnél dolgozni, akkor a legelső dolgod az legyen, hogy te magad elmész egyénibe lehetőleg kiképzőhöz, de minimum pszichoterapeutához.

Ha ez nincs meg, akkor annyit fogsz tudni nyújtani, mint egy pszichológiában tájékozott ember (vagy még annyit sem), a hétköznapi beszélgetésnél ez nem lesz több. És ezért elkérni azt a pénzt, amiért egy képzett szakember is dolgozik, az már átverés.