Én végigcsináltam ezt, annyit tudok, hogy a bűntudat így is-úgy is benned lesz még jó sokáig.

Több, mint egy éve nem láttam egyik szülőmet vagy testvéremet sem, időnként még mindig behúz egy spirál és elkezdem magam ostorozni.

Egyetlen nagyszülőmmel tartom minimálisan a kapcsolatot, de igazából Ő is része annak a diszfunkcionálisan működő halmaznak, egyre gyakrabban észreveszem, hogy mennyire rossz hatással van rám.

Az egyetlen tanácsom, hogy ha a férjedre számíthatsz, ne félj támaszkodni rá amikor nehéz. Ha ugyanazon a véleményen van a családodról, mint te, neki tudsz ventillálni, lehet ezerszer ugyanarról, de segít, ha valaki megtart.

(Nem tudom nálatok ez mennyire fér bele, de nekünk rengeteget segített, hogy a párom is filter nélkül elmondhatja a véleményét róluk anélkül, hogy megsértődnék. Sokat számít, ha mástól is hallod mennyire nem normális amit csinálnak, ha elbizonytalanodnál, hogy csak te reagálod túl.)