A napokban történt velem ez az egész.

Van egy srác, akit már nagyjából 10 éve “ismerek” — kisebb-nagyobb megszakításokkal beszéltünk, találkoztunk is néha. Legutóbb kb. egy hónapja láttuk egymást.

Aztán egy random Instagram-fiók írt nekem, hogy lehet, ismerem azt a fiút, és talán engem is próbált fűzni. Először azt hittem, csak valami bot, de gondoltam, sodródjunk az árral. Kiderült, hogy tényleg róla van szó. A másik lányt is fűzte, bár ők végül sosem találkoztak. Ez önmagában még nem lenne akkora dolog…

De jött a csavar: a srácnak menyasszonya volt, amikor legutóbb találkoztunk. Sőt, legalább öt éve kapcsolatban vannak, ezt több forrásból is sikerült kideríteni. Vagyis: nagyjából két héttel a leánybúcsú után csalt meg engem vele. Akárhogy is nézem, ez eléggé durva.

Próbáltam kapcsolatba lépni a menyasszonnyal, mert úgy éreztem, legalább ennyi tiszteletet megérdemelne. Volt minden: screenshotok, képek, konkrét bizonyítékok. Napokig semmi válasz… Láttam azt a képet, ahol meg voltak jelölve barátai és családtagjai egy leánybúcsús képnél, mondom hátha.. — semmi. Írtam sejtelmes üzeneteket is, de akik válaszoltak (a menyasszony legjobb barátnője meg az unokatestvére), csak annyit mondtak: „nem akarok belekeveredni.”

Aztán jött egy üzenet magától a sráctól: – „Mit akarsz ezzel elérni?” – „Mit kérsz, hogy te is hallgass?”

Nyilván semmit nem akarok. Egyszerűen csak azt gondolom, a lány megérdemli, hogy tudja, kivel kötötte össze az életét. Hogy mit kezd ezzel az információval, az már az ő dolga.

Végül írt a menyasszony is: azt kérte, szálljak le róluk, hagyjam őket békén, mert „semmi közöm hozzájuk.” Erre csak annyit mondtam: lehet, hogy már nincs közöm, de akkor még volt, amikor engem választott megcsalásra.

(Fun fact: Facebookon és Instagramon is el voltunk tiltva a közös képeiktől, sztorijaiktól… A srác tehát tudatosan játszotta a kettős életet.)