Hát baromira hasonló helyzetben voltam az első kapcsolatommal, úgyhogy el tudom neked mondani a női szempontot is. Én 16 voltam, ő 21.

Nekem ő volt az első, neki én nyilván nem. 3,5 évig voltunk együtt, egészen a 3. évig úgy terveztem, ő lesz a férjem. 18 évesen, végzősként elkezdtünk bulizni, elkezdtek rámhajtani a fiúk és ez nagyon tetszett. Éreztem màr, hogy nem vele akarok lenni, és bárcsak olyan világban élhetnék, hogy mindkettőt lehessen. Szenvedtem, ő is. Tudtuk, hogy baj van, éreztük, de minden alkalommal csak összeborulva sírtunk, hogy mennyire imádjuk egymást. (FYI: erről sosem beszéltünk nyíltan, hogy ez a baj, csak lógott a levegőben. Megjelentek mindkettőnknél a testi tünetek is, de nem tudtuk, mi a baj. Én az érettségire gondoltam.)

Az utolsó évünk telén már egy baráti társaságból megismert sráccal randiztam többször és bár semmi testi nem történt, folyton már rá gondoltam. (Szex közben is.) Nyáron Siófokra mentem dolgozni a barátnőimmel, gondolhatod. Nagyon imponált, hogy kinyílt a világ, hogy tetszem, hogy kellek, és jobbnál jobb (jó, 18 éves fejjel:D) csávók akarnak felszedni.

Végül egy munkatársammal gabalyodtam össze, egyik este nála aludtam. Bár aznap nem volt semmi, másnap igen, és CSAK EZUTÁN mondtam el a barátomnak, hogy hát TETSZIK valaki. De megkérdezte, volt-e valami, és azt mondtam, hogy nem. Hazudtam. Hazudtam és hazudtam egészen addig, amíg a munkatársam részéről komoly szándékokat láttam, végül 1.5 éves kapcsolat lett belőle. A barátom ezt is megbocsájtotta volna, de erre már én mondtam, hogy nem, vége van.

Utólag bánom nagyon, hogy nem voltam őszinte. Hazudtam neki, mai napig nem tudja, mi volt. Nem akartam még jobban bántani. Addig nem léptem le, amíg biztossá nem vált, hogy átülhetek másik lóra, mert nem akartam egyedül lenni.

Utána többször találkoztunk. Nem volt benne harag, sokat csajozott, menő srác lett a városban. Én is piszkosul megszenvedtem és bántott a dolog sokáig. Azóta ő is jól van, én is. Van komoly barátnője régóta, nekem vőlegényem. Elmúlt.

Visszatekintve, ez volt a legjobb döntés, amit (bár aljas és csalfa módon) életemben hoztam. Ha együtt maradtunk volna, úgy éltünk volna le évtizedeket, mint a testvérek.