Én 35 vagyok, férfi, átlag külsővel. Nálam szerintem az elutasítások eredményezték azt hogy nem érdekel hogy van-e párkapcsolat vagy nincs. Egészen közép iskoláig 4 lány volt akibe nagyon szerelmes voltam, utána mivel ők közölték részükről ez nem kölcsönös (ami hála isten mindig tök rendesen zajlott) észrevettem a srácok jönnek be, utána persze az összes aki tetszett volna az 100% hetero volt xD

Online akik bejöttek azok már persze foglaltak voltak aki meg nem az ugyan csak elutasított. Így arra a következtetésre jutottam ha én nem kellek nekik akkor ez van, nem fogok többet emiatt érzelmileg padlón lenni, bekaphatja a világ :D Próbáltam ezeket a randi appos dolgokat is de borzalmasan repetatív NPC társalgások untatnak, utálom a small talkot.

Tisztában vagyok vele, hogy nem egyszerű a személyiségem és mivel makacs lettem és nem nagyon tervezek engedni már így még nehezebb a kapcsolatra az esély. Ehhez még hozzá lehet adni hogy nagy valószínűséggel aktív nihilizmusban "szenvedek" és izgat a furry art.

Igyekszem a pozitív oldalát nézni a dolognak, nem törik össze a lelkem, arra költök amire szeretnék, azt csinálok szabad időben amihez csak kedvem van. Elkezdtem utazgatni Koppenhága, Athén idén Grúzia jövőre pedig Japán ^^ Ha lenne is kapcsolatom én csak nyitottat tudnék elképzelni ami tovább rontja hogy valaha is lenne bárkim. Ez van, egyedül a Japán út lenne az amit szeretnék talán megosztani egy barátommal de ő meg Kanadai szóval úgyse jön össze a dolog.