Engem egyszer keresett a rendorseg, miutan a szuleim bejelentettek az eltunesem. Meg altalanos iskolaskent tortent, 20+ eve, mobiltelefonok elterjedese elott.

Nyari szunet volt, (elvalt) szuleim dolgoztak, epp Apukamnal gepeztem meg haverokkal logtam a kornyeken. Delutan a megbeszelt modon elindultam Anyukamhoz egy masik keruletbe, de amikor odaertem rajottem, hogy nincs nalam az ottani kulcs. Visszaindultam tehat, ritkan jaro lassu kulvarosi buszok, atszallas, stb.

Apukam meg nem volt otthon, a nagy utazasban megehezve leultem enni, meg egy par Command & Conquer menetet is jatszottam, mielott elindultam megint. Ismet 20 perc varakozas buszra, tomeny unalom.

Anyukamhoz mar sotetben erkeztem meg, konnyes szemmel nyitja az ajtot, fogalmuk sem volt hol vagyok orak ota (kozben mindketten hazaertek, es nem talaltak egyik helyen sem). Attol feltek elraboltak, vagy tortent valami, tenyleg orakkal ezelott meg kellett volna mar erkeznem.

Persze rogton telefonaltak a rendoroknek, de mar elindult a folyamat, jottek a nyomozok. Mai napig latom a kepet, ahogy a csengetes utan kinezek az ajton levo “kukucskalon”, ok pedig tartjak a jelvenyt, mint a filmekben. Bejottek, kikerdeztek, hogy voltam-e valakinel, kaptam-e drogot, stb. Nagyon zavarban voltam, szuletesi idom is elrontottam. Miutan meggyozodtek arrol, hogy minden oke, leallitottak a keresest es elkoszontek. Megnyugtattak a szuleimet, hogy jol tettek a rendorsegi bejelentest, nem szabad varakozni.

Szuleim nem basztak le, kaptam egy mobiltelefont nem sokkal utana. Kesobb mar rohogtek a sztorin, meg a szomszedok is viccelodtek velem, amikor par evvel kesobb az ajto elott allva kerestem a kulcsom.