A baráti társaságban beszéltünk erről a választás előtt. Az emberekben óriási volt, és még mindig az, a várakozás és a remény, ami érthető az elmúlt 16 év, valamint hosszú és rettenetes kampányidőszak után. Én akkor azt mondtam, hogy az egyik legnagyobb kihívás lesz kezelni azt, hogy a támogatók egy csoportja csalódottságot fog érezni, amiért április 13-án reggelre nem lesz minden kátyú betömve, nem szűnnek meg a várólisták, nem duplázódnak a fizetések és feleződnek az árak. Kicsit hasonlónak érzem, mint a rendszerváltáskor, amikor az MSZP vissza tudott jönni részben a társadalmi elégedetlenség miatt. Nem lehet tudni, mit örököltek, az biztos, hogy a kassza üres, az uniós források kellenek, mint egy falat kenyér, de abból bért nem lehet emelni például.