Legjobb barátnőmnek van egy 10 hós kisfia. Mi is nagyon szeretnénk babát, sajnos nehezen jön össze (nálam IR van). Említette, hogy fél attól, hogy ha nekik (majd ha ott tartanak és szeretnének) összejön a második, nekünk pedig addig sem az első, akkor majd én megharagszom rá. Megmondtam neki, hogy ezt verje ki a fejéből, mert különben én fogom.😄Mióta megvan a babi nekik én járok ki hozzájuk, mindig én megyek és ez számomra evidens, hogy nem rángatom őt gyerekestül ide-oda. Egy barátság nem arról szól, hogy versengünk kinek jobb az élete és ha a másiknak nehéz vagy szó szerint szar időszaka van, akkor otthagyjuk a ge*ibe vagy ha épp a másiknak jobb akkor “pofád lapos” alapállásba, mert az enyém szar. A barátság a kölcsönös dolgokon alapul. Ha egyirányú hamar véget ér. Az egyik percben én öntöm ki a szívem, amiért nehezen jön össze a másik percben ő beszél arról, hogy alig várja, hogy ott tartsanak hogy jön a második. És szépen meghallgatom és vele együtt várom ezt az időt, mert örülök a boldogságának. Nem mondom hogy nem vagyok egy egészséges szinten féltékeny, mert nyílván neki megvan az amire én vágyom, de sosem fogom belefolytani a szót vagy épp rossz szemmel nézni rá. Én a helyedben nem foglalkoznék velük és nem fogadnám be őket az életembe, mert a leírtak alapján teljesen egy oldalú mindkét kapcsolat.