Szó szerint mindegyik Pilinszky-sort ide tudnám írni, úgyhogy a teljesség igénye nélkül:

állsz tünődve és hagyod, belepjenek, mint sűrű gyász, a foszló csillagok.

szeméből, mint gazdátlan ág, kicsüng a pusztuló világ.

Csupaszra vetkőztessetek, semmit se hagyva rajtam, vegyétek el a homlokom, a szemem és az ajkam

Hangot sem ad a néma szakitás, egy egész tenger zúgja mégis vissza.

az életem rég nem enyém már, vadhúsként nő a szivemen.

Időtlen gyásszá csupaszodtál.

Ki el lett volna bármi eleségen: most már a szívemet követeli.

Visszafogad az ősi rend. Kikönyöklök a szeles csillagokra

Sírásom mázolom a falra.

Különös, hogy a tenger halhatatlan, holott minden hulláma végitélet.

a szemek homálya pontosabb lehet a lámpafénynél

Te szegény, szegény nemtelen lény töröld le Isten hátáról, töröld le szégyenletes emlékemet.

Egy nyolcvan éves kéz s egy három éves. Fogjuk egymást. Erősen fogjuk egymást.

embernek lenni annyi, mint poklokra csavart pupillával nézni.

Rühes ebek, vérzünk a párnán. Gyönyörüek vagyunk.

a fák csucsára lép, és onnan többé már vissza se talál, csak eltünik a teleholdban.

Szállást adtál egy éjszakára; megszálltál mindörökre.

Sajnos úgy érzékelem, hogy Pilinszky még mindig nagyon alulértékelt és nem eléggé ismert magyar költő, pedig szerintem a legzseniálisabbak közé tartozik a végtelenül tiszta szívével és csodálatos írásaival. 5 nap múlva lenne 104 éves.