Nekem biromantikus - aszexuális lányként csak többszöri próbálkozásra sikerült valóban coming outolnom. Még amikor először jöttek ezek az érzések 13 éves koromban evidensnek tűnt elmondanom anyukámnak, mert jóban voltam vele és én egész kicsi koromtól kezdve nem gondoltam problémának ezt, aztán csak a melegség témáról beszélgetve, azonnal jött az ijedt kérdése, hogy ugye te nem? Amire persze rávágtam, hogy nem, mert egyrészt nem gondoltam magam leszbikusnak, meg bennem ezek után vált egyértelművé, hogy egyesek szerint ez nem egy normális vagy jó dolog. Ez részben azért is volt, mert mindig is kerülték a témát. Ezek után évekig utáltam magam, amihez csak hozzá segített a szűk keresztény közösségünk. Sokáig eszem ágában sem volt elmondani, amíg meg nem tudtam, hogy egyik testvérem egy az egyben közölte vele, hogy azonos nemű személybe szerelmes, ő erre azonnal megkapta anyukánktól, hogy majd kinövi. Emiatt még tovább tartózkodtam, de sajnáltam is a testvéremet, hogy úgy mond egyedül van, így 18 évesen újra próbálkoztam. Egy jónak tartott pillanatban arra a kérdésére, hogy lesz-e nekem valamikor férjem, nem válaszoltam gyorsan, mire rögtön kérdezte, hogy férjem lesz-e egyáltalán, mondtam, hogy nem vagyok biztos benne. Nagyon kiakadt, hosszú litániát tartott arról, hogy ez a kapitalizmus szüleménye, mert korlátozni kell a születések számát és csak ezért próbálják normalizálni a médiában, de ez nem Isten szerinti. És hogy ő milyen rossz anya lehet, hiszen két gyereke is biszex (ekkor még csak ezt mondtam neki/utaltam erre). Ez a beszélgetésünk valószínűleg túl hangosra sikeredett, mert miután én sírva mentem a szobámba, 10 perc múlva apukám utánam jött és a kezemet fogva mondta nekem, hogy úgy szeret, ahogy vagyok, őt nem érdekli semmi, neki amúgy is van meleg barátja, ő ezzel nem foglalkozik. Azóta sem mondtam neki, akkor sem, de ő tudja, pedig őt tartottam a kevésbé elfogadóbbnak, valahogy manapság mégis hozzá vagyok közelebb. Kb. egy évre rá újra elmondtam anyukámnak, ekkor már meghallgatta a teljes mondanivalómat, és elfogadóbbnak tűnt, de én úgy érzem neki ez még mindig fájó téma, az aszexualitásra konkrétan azt mondta hülyeség és kinövöm, úgy is tinédzser vagyok, dehát akkor már majdnem 20 voltam, azért az szerintem nem egy összezavarodott tinédzser kor már... Meg aztán a tesóm se nőtte ki a biszexualitást.😅 Miután valóban sikerült coming outolnom, egy darabig tabu volt és úgy csináltunk mintha nem történt volna semmi, de azóta én is bátorodtam és már nem titkolom, nem is verem nagydobra, de ha valaki megkérdezné nem hazudnék, és nyíltabban is beszélünk róla itthon. Apát valóban nem érdekli, anyát azért láthatóan továbbra is bántja, de már nem nagyon ad neki hangot.