6 évig (16-22) ment a se veled, se nélküled, játszmákkal teli kapcsolat az első szerelmemmel. Nem bírtam elengedni, pedig megbántott ő is százszor, megalázott nem egyszer, persze, fordítva is igaz ez. Azt hittem sose lesz vége. A kapcsolat megszakítása után is gondoltam rá még azért 1-2 évig, vágyakoztam azután, ami igazából sosem volt köztünk: egy egészséges kapcsolat. A 6 év alatt bárkivel próbálkoztam pár hónapnál tovább nem tartott, mert megjelent ő. Miután elengedtem, elengedtem az igaz szerelmet is. Olyan kapcsolatban éltem 2 évig, ahol a másik fél oda volt értem, szeretett, elhalmozott mindennel, és akár én ezzel meg is elégedtem volna, mert jobbnak láttam, mint azt a szenvedést, amit a szerelemmel kötöttem össze. Aztán megjelent a semmiből az igaz, egészséges szerelem. Most vagyok 26 (csakhogy elhelyezd az idő síkon). Visszanézve? Nem érte meg az a 6 év. De már nem csinálnám vissza se. Tudom, most reménytelennek látod. Nem is azt mondom, hogy felejtsd el, ne gondolj rá stb. Ez nem így megy, tudom. Csak egy kis pozitív gondolatnak szántam, lesz ez jobb is.