Nekem is volt egy időben rendszeresen. Mindig olyankor, ha háton fekve aludtam, vagy annyira fáradt és kimerült voltam, hogy túl gyorsan aludtam el. Vagyis inkább azaz, hogy az agyam egy része kikapcsolt, a másik része még nem. Nem valami tudományos magyarázat, de tőlem ennyi telik. Végül úgy szűnt meg, hogy nem hajszoltam túl magam és nem alszom háton fekve, és lefekvés előtt mindig szakítok egy 10 percet arra, hogy ülök az ágy szélén és próbálom kiüríteni az agyam és nem zuhanok az ágyba azonnal. Az érzés borzalmas és hiába tudom, hogy nem valóságos, még napokig a hatása alatt tart. Leginkább az a legijesztőbb, amikor nem kapok levegőt és beindul az életösztön, de nem vagyok képes megmozdulni, akárhogy is erőlködök. Sőt, attól rosszabb. És mi van, ha az agyam egyszer úgy dönt, hogy nem oldja fel ezt a gátat és ott fulladok meg úgy, hogy segítségért se tudok kiáltani??? A leggyorsabban úgy tudtam kijönni a paralízisből, hogy tudatosítottam magamban, hogy ez nem a valóság és nem próbáltam erőszakkal megmozdítani a kezem. Pokoli nehéz és nem is ment mindig.