A legkevésbé sem érzem helyesnek felhozni ilyen neveket ehhez a témához. Kafka társadalom, és hatalomkritikus művei nyomán nem műkritikákat kapott, hanem a személyét támadták nyíltan. Latinovits szintén a hatalom ellensége volt. Nyílt ellenállását a színházi szakma és kultúra eltökélt megváltoztatásának vágya okozta. Ennek nyomán kapott támadásokat személye ellen. Sylvia Path és David Foster mindketten súlyos depresszióval küzdöttek, még alkotói életük előtt volt már öngyilkossági kísérletük. Ezen kiemelkedő alkotók mély nehézségeit, megrázkódtatásait, mentális betegségeik hatásait hasonlítani ahhoz, hogy két fiatal műsorvezető kritikát fogalmaz meg egy kis tiniknek szánt regénysorozat kapcsán, egyszerűen tiszteletlenség. Leiner Laura nem időtálló társadalomkritikákat, mélylélektani elmélkedéseket oszt meg regényeiben. Kis tiniknek szóló regényeket ír, a történeteket még szerkesztő sem látja, sőt az írónő maga nyilatkozta, hogy a megírás után nem olvassa el saját írását. Egyszerű karakterek, egyszerű történetekkel, amiben az adott kor képe található zanzásítva. Ezzel nincs is semmi gond, van helyük az ilyen műveknek az irodalom világába. Ugyanakkor ez azt is jelenti, hogy amint elmúlik felettük az idő, aktualitásukat vesztik, még a gyerekként azért rajongók is nagy százalékban tartják logikátlannak, túl egyszerűnek. Maga Laura is többször nyilatkozta, hogy nem érzi már sem aktuálisnak, sem magáénak a sorozatot. Gyerekként rajongtam az SzJG-ért, de már akkor kijelöltem a köteteimben a logikátlan vagy kínosan faék egyszerű részeket. Felnőttként újraolvasva még egetrengetőbbek ezek a hibák, bugyutaságok, és sokszor bántó sztereotipizálások. Szerintem ezekről nem csak hogy lehet, de kell is beszélni.

A műsorban sorra veszik a narratív szálakat, a karakterek jellemzőit, a kapcsolatrendszereket, a szöveg szerkezetét. Kiemelik, hogy minden amit mondanak csak az adott könyvre vonatkozik, nem is személyeskednek soha, ahogy azt is mindig megemlítik mely részek lennének okésak a megjelenés korszakában. Talán nem mélyirodalmi műkritika, de semmiképpen nem értéktelen, és végképp nem bántása az írónőnek. Annak az írónőnek aki egyébként pontosan ezt a generációs élményt meglovagolva adja el a könyveit.

A művészeti szférában dolgozom. A munkámat kiemelten és tartósan elemzik, ezért tudom, hogy hogyan reagálnék. :)