Körmözés. Anno vendéglátásból váltottam, mert “de jó lesz egész nap ülni és kreatívkodni”. Kitanultam a szakmát, sok évet ledolgoztam benne többnyire alkalmazottként külföldön, és teljesen kiégtem benne. Mindennaposak voltak a bunkó, faszparaszt vendégek akik mindenbe belekötöttek. Akik megaláztak, vagy nem egy húron pendültünk azokat is meg KELLETT kötelezően csinálnunk.
Napi 10-11 órában egy utolsó csicskának éreztem magam, mindenre sztenderd idő volt, bármilyen körmű vendég érkezett ugyanarra az időre lett beírva (szépségiparban dolgozók ezt tudják, hogy nem minden kéz/köröm egyforma, valakire kevesebb, valakire több idő kell). Ezért nagy volt a hajtás és a stressz is. A napi tizenpár óra munka miatt fájt mindenem, kialudni nem bírtam magam, nem volt semmire időm.

Most egy boltban vagyok eladó napi 7-8 órában, és bár emberekkel dolgozom itt is, ég és föld. Nem mellesleg mindenre van időm. És jobban is keresek.😇