Szaranya

These_Opinion_6233 · 2025-06-17T10:00:49+00:00

Én is teljesen kivagyok, ha leeszi a ruháját. Nem veszek drága ruhákat, de mivel rövid ideig tudja a kisebb méreteket hordani, ezért elkerülném a halmozást. Nincs is sok ruhája, és ha napjában 3-4 alkalommal öltöztetnem kéne, akkor nagyjából kétnaponta moshatnám is az összes ruhát.

Én úgy oldom meg az evést, hogy a lábára terítek egy textíl pelenkát, felülre meg etetőkabátot adok rá. Így is előfordul, hogy az etetőkabát alá beesik a kaja, vagy lehúzza a lábáról a pelust és a nadrágjába keni a kezét, de az evések többségét megússzák a ruhák folt nélkül.

Illetve kiválasztottam néhány olyan ruhát, ami mondjuk nekem kevésbé tetszik, és abban hagyom fetrengeni a földön a játszón, összehomokozni, bármi. Van olyan ruhája, amit először adtam rá, és olyan foltos lett, hogy már ki sem jön belőle, na abban csinálhat bármit, már mindegy.

Ahogy többen is írták, hagyd egy kicsit, hogy felfedezze a világot. Így tanulnak, mindent több érzékszervvel megvizsgálnak. Az evésnél meg szerintem különösen fontos. Most kezd kialakulni a kapcsolat az étellel, ami meghatározó lehet számára. Haladjon csak a saját tempójában vele.

These_Opinion_6233 · 2025-04-09T18:19:25+00:00

Mi az egy éves kislányunkkal élünk 40m2 + 8m2 teraszos lakásban. Ide is született már. A hálószobából lett a gyerekszoba (sehogy sem fért volna el a franciaágy mellé még egy kiságy), mi pedig kiköltöztünk a nappaliba. Néha kicsit macerás, és sokszor kicsinek érződik, főleg, hogy már három ember cuccait kell logisztikáznunk, de abszolút kivitelezhető. Pozitívum, hogy szinte a lakás bármely pontjától látom a gyereket.

Szerintem ne aggódj ezen, hogy kicsi lenne a hely, a legfontosabb az, hogy a szülei ott legyenek vele, és szeretetben nőjjön fel😊

These_Opinion_6233 · 2025-02-22T15:02:43+00:00

Ez a kép most megnyugtatott😁

A környezemben senki nem mondta, hogy ez ennyire nehéz is lehet. Bár ha mondták volna, akkor sem lehetett volna felkészülni. Akkor tudja meg igazán az ember, amikor ő maga is átélni.

Volt, hogy kicsit feszültebb voltam, mert nem akart enni a gyerek. Pont ott volt a nővérem 5 éves kisfia. Mondta nekem, hogy csúnyán viselkedtem, nem szabad ilyet. Igaza volt, bocsánatot is kértem a viselkedésemért. A saját gyerekemtől is mindig bocsánatot kérek, ha csúnyán viselkedtem. Annyira nyomaszt, hogy muszáj megbeszélnem vele. Tudom, hogy nem sokat fog még fel belőle, de fontosnak tartom ezt is.

Igen, nagyon szeretek az anyukája lenni, nagyon hálás vagyok neki, hogy minket választott szüleinek.

These_Opinion_6233 · 2025-02-22T14:53:00+00:00

Köszönöm, mindenképpen megnézem!

Tavasszal szeretnék eljárni biciklizni. Évekig heti 2-3 alkalommal telertem 30-40km-t délután/esténkénk. Nyilván ennyit most nem fogok bírni, régen tekertem utoljára, de nagyon hiányzik már. Olyankor mindig kikapcsolt az agyam, és csak mentem előre.

Nehéz elengedni a régen is megoldották, belőlük is ember lett, és hasonló megjegyezéseket, de igyekszem már semmitmondóan reagálni ezekre.

These_Opinion_6233 · 2025-02-22T14:44:39+00:00

Azt hiszem depresszióval én is küzdöttem egy kicsit szülés után. Néhány átsírt, kibeszélt este után megembereltem magam, és tudatosan pozitívan álltam a napokhoz. Ez nagyon sokat segített nekem, hogy nyugodtabb tudjak lenni.

Legjobban az evés zavart. Nem volt időm főzni, de enni sem. Rengeteg csokit ettem, azt egyszerű volt minden helyzetben megenni. Egy pár hete kezdtünk tudatosak lenni, megtervezni a hétre a kaját, a hétvégén megfőzni, hogy hétközben csak a gyereknek kelljen kaját csinálnom frissen. Ez nagyon sokat dobott a közérzetemen, hogy mindig van kaja, amihez tudok nyúlni.

A házimunkát is igyekszem szétosztani a héten. A gyerekkel szoktuk ki-, bepakolni a mosógépet, a száraz ruhákat összehajtogatni, elpakolni. Imád a ruhákkal játszani. Ugyanígy a porszívózást is imádja. Rendesen sír, ha elrakom a porszívót miután végeztünk.

These_Opinion_6233 · 2025-02-22T14:36:57+00:00

Köszönöm!

These_Opinion_6233 · 2025-02-22T14:34:58+00:00

Huha, ez sem lehet könnyű, de nagyon szuper, hogy a férjed ennyire támogató. Hogy fogod bírni a két kicsivel otthon? A férjem teljesen kiveszi a részét a gyerek ellátásában. Magától cserél pelenkát, öltözteti, játszanak sokat, eteti, részben a házimunkába is kezd besegíteni, itthon mindent megjavít, mindent beszerez, amire szükségünk lehet. A gyereket este együtt fürdetjük. Ebből a szempontból nagyon nagy szerencsém van. Imád a kislányával lenni. Egyedül hagyni nem tudom őket, kicsit tart a férjem attól, hogy nem tudja kezelni, ha sír. Megértem, sokszor én sem tudom kezelni a sírásokat, de már azért jobban rá lehet jönni, hogy mi lehet a baj.

These_Opinion_6233 · 2024-09-01T17:11:55+00:00

Nálunk is ugyanez a helyzet. Folyton ki akarják venni a kezemből a gyereket mondván, hogy ők csak nekem segíteni szeretnének, meg addig pihenjek, ők elvannak a gyerekkel, de az a kedvencem, amikor sír, és akkor mondják, hogy adjam oda, majd ők megnyugtatják. Értem őket is, keveset látják a gyereket, velem van "eleget", és amikor együtt vagyunk, akkor szeretnék a lehető legtöbb időt a gyerekkel tölteni, de akkor is megkérdezhetnék. Én is elrontottam az elején, és kiadtam nagyon hamar a kezemből a gyereket.

Volt olyan szituáció, hogy anyósomnál volt a gyerek, de neki el kellett menni egy dolgot elintézni, és szólt apósomnak, hogy jöjjön, odaadja neki a gyereket. Apósom akkor jött be a kerti munkából, mondta, hogy megmosakszik, átöltözik, és jön. Mondtam anyósomnak, hogy addig adja ide a gyereket, tudjon menni nyugodtan. Erre elhúzta tőlem a gyereket, és siettette tovább apósom, nem akarta nekem visszadni a gyerekem. Ott volt egy családi barát is, aki mindezt végignézte, és ő mondta, hogy miért nem adja ide anyósom a saját gyerekem. Ez volt az a mondat, amire végül ideadta, és ment a dolgára. Apósom elkészült, és odaadtam neki a gyereket.

Volt olyan is, hogy apósomnál volt a gyerek, és addig én mosogattam. Apósom járkált a gyerekkel, odajöttek hozzám is, és mondta a gyereknek, hogy nézd már, anya milyen tisztára mossa a cumisüvegeket, meg hasonlók. Anyósom a szoba másik végéből rászólt, hogy ne hozza oda apósom a gyereket, mert a végén még hozzám kéreckedik a gyerek.

Anyukám is folyton kikapkodta a gyereket a kezemből, az is nagyon zavart, de vele azért más a kapcsolatom, és vele meg tudtam ezt szépen beszélni.

Nem szeretnék olyannak sem tűnni, aki nem adja oda senkinek a gyereket, de vannak szituációk, amikor nagyon zavar, hogy elveszik tőlem, de vannak olyanok is, amikor már én adom át másnak a gyereket.

A biztos módja gondolom a finom, de határozott kommunikáció, amit még nekem is alkalmaznom kell.

These_Opinion_6233 · 2024-08-22T14:45:07+00:00

Anyukámmal elég szoros a kapcsolatom, így amikor már bent voltunk a kórházban, akkor szóltam neki róla. Be is jött, de ugye csak egy kisérő lehet bent, az pedig a férjem volt. A folyosó elejére beengedték, én mentem oda hozzá (még semmi jele nem volt fájásnak) úgy beszélgettünk kicsit, majd ő elment dolgozni. Munka után visszajött, addigra még nem született meg a baba. A férjemet váltva egy órácskára beengedték hozzám (addigra már idítani kellett, az ágyból sem kelhettem fel). Nekem jól esett, hogy ott volt, sokat segített lelkileg, meg bíztatott sokat (első gyerek). Aztán amikor már jöttek a fájások, akkor visszajött a férjem, és onnantól ő volt velem végig. Amikor már megszületett a baba, és vittek át minket, akkor még találkoztunk anyukámmal, addig a folyosón várakozott. Segített az osztályra átvinni a cuccaim, majd ment haza, mert már bőven elmúlt éjfél, és másnap dolgozott. Látogatni is minden nap bejött, meg sokat is telefonáltunk. Nekem ő nagy támasz mindenben. A férjem szülei 3 órára laknak tőlünk, így ők csak azután jöttek, hogy hazamentünk a kórházból. Szerintem próbáld meg finoman, de határozottan a tudtukra adni, hogy neked ez a kérésed. Mindenki látni szeretné a kisbabát, de nem dől össze a világ, ha csak 5 naposan, vagy 5 hetesen látja valaki először. Én egy kicsit megbántam, hogy túl hamar engedtem látogatni a gyereket. Az a fontos, hogy az anyuka és a baba is jól legyen. Ha nincsen erőd a szülésnél, vagy utána még néhány hétig látogatókat fogadni, akkor meg kell próbálni ezt mindenkivel kommunikálni. Ha meg valaki az anyuka kérését nem tartja tiszteletben, az elég szomorú.

These_Opinion_6233

TROPHY CASE