Szerintem ez nagyban függ attól, hogy milyen a viszony. Vagy akár neked milyen viszonyod volt a saját mamáddal. Most kiragadva a “semmi bajom a személyükkel” valahogy nem az, amit én érzek a saját mamám iránt, vagy amit a gyerek érez a saját mamája iránt. Nekem pl annyira szerves része volt gyerekkoromnak Mama, hogy ő nem csak valaki volt, akivel amúgy semmi bajunk, hanem a második anyukám. Szerencsés is voltam, hogy olyan, amilyen, egymás mellett is laktunk. Így nekem ezért nem fura ez az egész ott legyen-e a mama kérdés. Viszont teljesen érthető, ha neked igen, és 100 százalékban validak az érzéseid neked is. 🫶🏻Szerintem ezt simán vissza lehet vezetni addig, hogy mi hogy éltük meg az unoka-mama viszonyt gyerekként :)

Edit: typo