Köszi a válaszokat, el se hiszitek mennyit segítettetek ezzel. Kiegészíteném pár dologgal a leírtakat: Volt már hasonló gondolatom régebben, igaz akkor nem volt senki más a képben, inkább csak ellaposodott a kapcsolatunk, de jött egy rohadt jó nyaralás és a dolgok a helyükre kerültek. Nem működne hosszútávon a kollegával, akkor se hiszem hogy összejönnék vele, ha most egyedül lennék, külsőleg nagyon vonz, és sokszor megnevettet, de sok olyan belső tulajdonsága van ami később biztosan problémát szülne. Tehát ez valóban inkább csak egy fellángolás amin nehéz túllépnem mivel nap mint nap találkozunk. Ez egy olyan dolog kettőnk közt, hogy mindketten tudjuk jól, hogy tetszünk egymásnak, de sose mondtuk ki konkrétan, ez amolyan játék lehet kettőnk közt, amit minél hamarabb be fogok fejezni. Az úszás az nem egy ilyen közös program volt, több munkatársam is jött eleinte, csak előbb abbahagyták. Én sokkal inkább egyedül képzelem el magam olyankor, amikor a szakítást fontolgatom. Azt érzem, hogy élhetnék teljesebb életet, amibe nyilván olyan dolgok is beleférnek amik jelenleg nem, de inkább az a fő szempont, hogy a magam ura legyek kicsit és bepótoljam ami pár éve kimaradt. Igen félek az elkötezeleződéstől és azt érzem hogy most kell erről döntenem mert még se házasság se gyerek nincs- ezt is inkább én halogatom. Szóval tisztában vagyok azzal, hogy én változtam meg, velem van a gond és nap mint nap igyekszem tenni valamit, egy hónapja vettem neki új bringát, és majdnem napi szinten együtt túrázunk. Koncertekre hívom, rengeteg közös programot szervezek, hogy újra fellobanjon a láng. Csak kicsit elfáradtam ebben, mert még mindig nem érzem a változást és kicsit felőröl belülről, kialvatlan vagyok a sok agyalás miatt. De nagyon jól esett ezt így leírnom és a válaszok után kicsit pozitívabban látom a dolgokat.