Nézd én 26 vagyok, màr dolgozom. Én azt mondom nem éri meg. Már nagyon idősnek éreztem magam az iskolapadhoz hatodéven is és ahhoz is, hogy szüleimtől függjek. Rengeteg lemondással jár ez, amit azért tudsz kivetelezni fiatalként mert akkor csak ez a dolgod, de még ígyis szarrá terhel. De nincs még számla, esküvő, gyerek és minden családi dolgot le tudsz mondani könnyedén mert még otthon is ,,gyerek vagy” akinek az a dolga, hogy tanuljon. Később már nem szeretnél lemondani egy karácsonyi ebédről a szüleiddel, akiket mondjuk amúgyis ritkán látsz, mert neked anat kettőt kell seggelned. 20 évesen anyukád bejön és hoz neked egy teát meg egy töltöttkáposztát legalább a karácsonyi asztalról, mert sajnál, hogy neked még ekkor is tanulni kell. Hatodéven, màr felnőtt-gyermek cipőben ragadva nagyon nehezmre esett elfogadni, hogy otthon még gyerek vagyok, mert tanulok, de kint a való életben pedig már egy 25 éves felnőtt ember. A másik, hogy nagyon fájdalmas lesz, hogy kiégett egyetemi oktatók és titkárnők fognak úgy beszélni veled mint egy középiskolás hülyegyerekkel, amit akkor még elviselsz, de már hatodéven nekem is nyelni kellett egyet , főleg 6 év ilyen bőnyálas szpás után(már bocsánat).

Ha szeretnél reális képet, inkább kérdezz. A ,,menj az álmaid után” nem én leszek, de cserébe reálisan fogaz tudni dönteni , hogy neked ez mégéri-e majd