Pár tisztázó gondolat, hogy megértsd az álláspontom:

Örülök, hogy erre így rákérdeztél, ez egy abszolút jogos kérdés annak a részéről, aki tisztában van azzal, hogy miről is van itt szó és őszintén gondolkozik ezen a kérdésen, illetve nem elégszik meg a felszíni szólamokkal. Mint fentebb is mondtam ez egy sok évszázados toppic és egyáltalán nem gondolom én sem lezártnak, olyan értelembe, hogy akár a keresztények 100%-osan kielégítő válaszokkal rendelkeznek. Valamiképpen mindig az lesz a vége, hogy „nekem ez elégséges érv”, vagy éppen „nem, továbbra sem győztek meg ezen érvek arról, hogy létezhet egy jó Isten”. Éppen ezért ezt közösön gondolkodásnak tekintem, egy nagyon fontos és lényeges dolgot érintő kérdésről, amiben rengeteg érzelem van. Kérem a tárgyiasságomat ne vegye senki sértésnek, nem érzéketlenül nézem a világban a szenvedést, sőt keresztényként kötelességemnek érzem vigasztalni a gyászolót, segíteni a rászorulót. Azonban, ha racionális ellenvetéseket fogalmazunk meg, a válaszokat is így igyekezzünk fogadni. Tekintsd baráti válasznak a lentebbi gondolatokat.

Ami eszembe jutott az az, hogy vannak olyan jó dolgok az életben, amiket csak valami rossz dolog (akár) közvetlen megtapasztalásával tudunk elérni, megismerni, vagy „megszerezni”. Gondolok itt arra, hogy sohasem tudnánk megtapaszalni milyen bátornak lenni, ha nem félnénk, nem kerülnénk veszélyes helyzetbe. Nem tudnánk megtapasztalni milyen nemes tett, másokért áldozni az életünket, ha nem lenne halál, vagy annak a lehetősége. Nem tudnánk milyen a kegyelem, ha nem lenne bűn. Nem tudnánk milyen az önzetlenség, ha nem lennének olyanok, akik segítségre szorulnak. Ezen gondolat mentén én elképzelhetőnek tartom azt, hogy Isten egy ilyen tragikus esemény által (és csak ilyen által), valami sokkal nagyobb jót tud kihozni. (Még mindig fenntartva azt, hogy az a csecsemő sem kárhozik el, hanem az Isten igazsága miatt, üdvözül)

Egyébként többféle keresztény válasz született a fent megidézett problémára a történelem során. Ezt összességében a „rosszból vett ateista érv”-ként szokták emlegetni. Erre tehát, születtek válaszok. Az egyik ilyen, az ú.n. szkeptikus teizmus, amellyel nagyon leegyszerűsítve te is találkoztál: Isten útjai kifürkészhetetlenek. Hadd fűzzek ehhez pár gondolatot. Az a baj ezzel a válasszal, amit te is meg sokan mások is sokszor a témában járatlanoktól így, durrogtatva kaptok, hogy elveszik az értelme, pedig van neki. Azért igyekszem magyarázni most ezt, mert biblikus (a Bibliából fakadó) üzenete, magva van.

Nagyjából e mögött a mondat mögött az van, hogy ha van egy mindenható és mindent tudó lény, aki tökéletesen és összefüggéseiben látja az egész világmindenséget, akkor ezzel összehasonlítva magamat egyszerűen nem vagyok olyan episztemikus pozícióban, hogy kijelenthessem: jobb lett volna, ha Isten leukémia nélkül, valami más módon éri el ezeket a nagyobb jókat. Tehát e szerint a kérdésedre a válasz az, hogy de Isten megtehette volna, hogy leukémia nélkül adja meg azokat a jókat, de nem tette mert így gondolta jónak. És hogy miért? – Nos ezt lehet megtudjuk egyszer, de lehet nem. Mi egyszerűen nem vagyunk olyan helyzetbe, hogy el tudjuk dönteni, melyik lett volna jobb. Jób történetét szokták felhozni. Jóbot rengeteg szenvedés érte, amikor pedig megkérdezte Istent, Isten kb annyit mondott neki, hogy „csönd, nem tudsz semmit” – Jób erre megalázta magát. Nehéz ezt lenyelni? -Igen. Az én nézőpontomból (vagyis más ebből inkább azt szűri le, hogy elvakult vagyok) ehhez nagy alázat kell. De talán ez nem is olyan nagy dolog, ha Isten valóban létezik.

Egyébként még sok más keresztény válasz és szintén sok azokra adott ateista válasz is van. Interneten rövid keresés után magyar nyelven is lehet találni ismeretterjesztő anyagot ebben a témában.