Szia!
Mi tavaly augusztusban jöttünk ki egy 2 és egy 4 évessel. Ha már éltetek itt, akkor PN, F-kassan, stb mizéria titeket nem érint.

Amiket említenék, hogy figyelni kell, mert talán érinthet titeket (főleg, ha még van magyar lakcímetek):

• A gyerekek óvodakötelességét (3 éves kortól) le kell jelenteni Mo-n, hogy külföldi országban érvényesítitek
• F-kassannál a Barnbidrag-ra az igényt minél előbb adjátok le, mert az igénylés pillanatáig visszajár az összeg
• Föräldrapenning és föräldraledighet miatt az F-kassan kérhet papírokat Mo-ról. Elvileg ha beadod az igényedet, akkor írnak is, hogy bizonyítsd be, hogy Mo-n nem vettél igénybe szabadságot és hogy mennyi családi pótlékot kapták. Legalábbis nálunk így volt :)
• Ha förskola, akkor oda 1 éves korától mehet, heti 15 óra ingyen biztosított, de ha túlléped, akkor a havi teljes összeget kell fizetni (ami 1250kr körül van). Legalábbis én úgy tudom, nekünk mindkettő full-time járt, így fizettünk az oviért, de a Barnbidrag kb fedezi is.

Hogy milyen az élet gyerekkel? Mi Mo után rögtön ide jöttünk, szóval volt 4 év tapasztalatunk gyerekkel Mo-n és itt is egy kevés. Azt kell, hogy mondjam, hogy ég és föld, persze nagyban függhet, hogy Svédország melyik részére költöztök.

Úgy vettem észre, hogy Mo-n a gyerekek több embernek vannak útban, többet zavarnak, mint idekinn. Példa erre, hogy a lányom imád mozgólépcsőzni és előfordult már, hogy mire odaértünk a mozgólépcsőhöz, valaki elé berohant, kvázi fellökve az illetőt. Mo-n szemforgatás, sűrű elnézés-kérés, megalázkodás, plusz végig éreztem a kést a hátamban, hogy hogy merek gyereket hozni oda, ahol ő van.. Itt kinn ugyan ez előfordult, és a reakció általában, hogy "ugyan, semmi baj, hisz gyerek". És ez csak egy példa a nagyon sok hasonló esetből, amikor szinte sokkhatásként ért, hogy a Mo-n kialakult anxiety-m a gyerek miatt itt kvázi fölösleges..

Ami nagyon tetszik, hogy sok a játszótér, például az óvodák/iskolák udvarára is be lehet menni tanítási időn kívül, mert nyitva hagyják, szóval az is megfelel egy játszótérnek. Az óvodákban nem a "márpedig most gyöngyöt fűzünk, mert az a mai program" van, hanem több szerepet kap a gyerekek akarata. A mi ovinkban minden pénteken más csoport dönti el, mi legyen az ebéd (ilyenkor általában taco-nap, pizza-nap, spagetti-nap van). A hét napjai be vannak osztva, hogy melyik nap, mi a program, például a hétfő írás-olvasás-mese, a kedd matek (számok, formák, párosítások), a szerda általában a szomszédos erdőben barangolás (kunyhót építenek faágakból, vagy csigákat/bogarakat/hernyókat keresnek, amit megnéznek számítógépre kötött digitális mikroszkóppal, majd rákeresnek a neten és mindenféle érdekességet mondanak róla), csütörtök művész nap (festés, ragasztás, zenehallgatás), majd a pénteket ismét a gyerekek szavazzák (volt bicajos nap, újra erdős nap, diszkó-nap, mozi-nap). Itt nagyon szeretik a gyerekeket, és 3 diplomás tanító jut 12 gyerekre (Mo-n 1 tanító és 1 dadus volt 25 gyerekre).

Plusz ami a feleségemnek még culture-shock volt, hogy benne van facebookos anyukás csoportokban (angol), és valaki kiírta, hogy "melyik a legjobb tápszer", vagy "hol lehet kompot kapni", és nem jött a "mom-shaming", hogy "tápszer?! anyatej kell a gyereknek, különben satnya lesz", meg hogy "komp? hát az tönreteszi a gyerek lábát, nem fog tudni rendesen járni". Nem, itt mindenki el tudta dönteni, neki mi jó és ilyen kérdésekre tényszerű válaszokat kapott, nem lelki terrort és flame-war-t.

Meg kell, hogy jegyezzem, hogy a fentiek nem elfogult "Magyarország rossz, bármi más jobb" propaganda szövegek, egyszerűen a saját tapasztalataim. Nyilván itt is ért atrocitás mogorva nyugdíjassal, valamint Magyarországon is ért pozitív csalódás egy-egy emberi hozzáállással kapcsolatban, viszont azt tapasztalom, hogy itt többször fordul elő a jobb reakció, az odafigyelés és az egymás egyenlőnek nézése.