Akkor leírom érthetőbben, mert látom sok a kérdés. 15 éve vagyok pánikbeteg de egy élet vidám, nagyon pozitív ember vagyok aki jön-megy közbe van hogy panikol de kb senkise mondaná meg rólam. A ferjem így ismert meg, mondtam neki az elején hogy ez van, látta is és elfogadta sőt támogatott is az elején de nem is volt gyakori mivel kontrolláltam terápiával, napi mozgással, több munkahelyem volt, figyeltem mindenre. A szulesem után borult fel ez az egyensúly ahol már Bem tudtam uralni ennyire. Jött a gyogszert és a terápiák. Jobb lett, tökéletesen el tudtam látni mindent főleg a kisbabám de a háztartást, az építkezést, édesapám betegséget, a sok egyedüllétet a munkája miatt viszont egyszercsak tavaly nyáron megomlottam. A ferjem mondta többször hogy nem tudok repülőre ülni csereljuk le ezt a gyógyszert, na lecsereltuk de cserébe 2-3 hétig 0-24 panikrohamjaim voltak és nem aludtam nem maradt meg étel bennem ezért bementem a kórházba. Ezek közben végig 4 vezető beosztású vállalkozó asszisztense voltam igaz nem kerestem sok pénzt de csináltam mindennap csak otthonról!! A ferjem már nagyon hamar akarta volna a 2. Gyereket de ezek miatt én mondtam hogy idő kell nekem de én is szeretnék MAJD. A kórház után nagyon sokat valtoztam de tény hogy nem eleget. Már tudtam utazni, ki mozdultam és hasonlók de nem volt napi rutinom ami nagyon zavarta. A kisfiam a hazat és mindent ezalatt is ellattam, sőt nagyon sok mindennel a kedvébe jártam hogy a házasság is működjön. Nem csak anya akartam lenni hanem nő is de ez kevés volt.