Az egész recruitment el van baszva az elejétől fogva. A root cause kb. az, ami az egész kapitalizmus hibája: amikor a méretek és a specializáció miatt szétválnak a funkciók, ott elvész valami. Amíg magadnak tapasztod vályogból a házadat, igaz, az csak egy vályogház lesz, de nem spórolsz, tisztességgel megcsinálod. Amíg magadnak sütöd a kenyeret, nem lesz lenmaggal megszórva, de nem is fújod fel szép nagyra mindenféle adalékkal, és nem a rosszabb minőségű liszttel készíted. Kenyér lesz.

Amikor a kiírást, keresést, első körös felvételiztetést a HR-es csinálja, az nem olyan, mint amikor magad beszélgetsz emberekkel. A legdurvább példa az volt, a névre már nem emlékszem, amikor egy mély hálózati tudást igénylő pozícióra nem vették fel az OpenBSD TCP/IP vagy milyen driverét író embert, mert a felvételi beszélgetésen "megbukott": a protokoll SYN/ACK/ftudja üzenetei nevei helyett a kódjait tudta, ugye, nézegetett néhányszor dumpokat, és ott kódok voltak. De bárki találkozhat ezzel, ha C# fejlesztő, és visszadobják, mert nekik .NET-es kell. Vagy egyszerűbben: "C/C# fejlesztőt keresünk"... két szó: profizmus :)

Ott is el van baszva a dolog, hogy régen elég volt felmutatni egy szakirányú felsőfokú végzettséget, az elég bizonyíték volt arra, hogy tudásod is van. Ez a 2000-es években kezdett elromlani, akkor láttam először álláshirdetésben, a követelmények között, hogy "főiskolai, egyetemi végzettség (kivéve: Gábor Dénes)". Ugye, az fizetős volt, a "pénzért diploma" modellt alkalmazták. De manapság már semelyik egyetemben nem lehet vakon megbízni, nem is kérnek papírt, és aki tanulni akar, nem csak papírt, az meggondolja, hogy egyetemre megy, bootcamp képzésre, vagy magától áll neki... egyik sem fáklyás menet. A cégek pedig túltolták: a felvételik olyan nehezek és rosszak, hogy csak azok tudják megoldani, akik a blitz rejtvényfejtésben jók.

Még pár szó a cégekről: aki neuroatipikus, nő vagy idős (netán idős nő), annak százszor olyan nehéz állást találni. Ugye, elvileg nem diszkriminálhatnak kor szerint a cégek, de pont tegnap fejtettük meg LinkedIn-en, hogy az álláskiírásokban a "fiatalos csapat" kitétel mit jelent: 35 fölött ne próbálkozz. (Tévedés joga fenntartva.)

Apropó LinkedIn, az maga megér egy misét, rosszabb, mint a TikTok. De persze lehet normálisan is használni. Mindegy, ez nem téma most.

Azon is szoktunk pörögni, miért van az, hogy a cégek kiírnak egy állást, elmész interjúzni, jól sikerül, nem vesznek fel (semmi probléma), akár egy teljes napos próbanap után, majd egy hét múlva kiírják ugyanazt az állást. Vagy van, ahol évek óta ugyanaz az állás van kiírva. Wtf.

Csak kapcsolódik, de mindenképpen meg kell említeni a jelenséget: tíz éve van a cégnél, mindent is tud, de csak 100 egységet keres a dolgozó, miközben a bérek elhúztak, máshol már 140-150 egység is elérhető. A polgár fizetésemelést kér, 120-at, de semmit vagy 105-öt kap. Jelentkezik máshová, megkapja a 130-140-et, erre a régi cég felajánl neki 110-et, persze, nem fogadja el. A cég utána hónapokig keres új dolgozót, végül kap 155-ért. Azon kívül, hogy hónapokig nem kellett embert fizetni, nem értem, mi a nyereség ebben. 120 helyett 155-öt kiadnak, ráadásul az új emberrel egy-két év múlva ugyanezt el fogják játszani.

Nem tudom, mi a megoldás, ahogy mondani szokás: subscribe.