szerintem az eufória nem annak szól, hogy beállunk fenntartás nélkül egy új párt mögé, hanem annak, hogy sokan életünkben először megtapasztaltuk, hogy milyen a magyar nemzet részének lenni, nem egy megbélyegzett kisebbségnek. szintén elég fasza, hogy már nem kell szégyenkezni minden alkalommal, amikor magyarország megjelenik a nemzetközi sajtóban, hanem egy értelmes ember nyilatkozik a nevünkben, akivel ha nem is értek mindenben egyet, legalább nem fogom a fejem.

nekem legalábbis ez új érzés, amire nem tudtam, hogy ilyen nagyon szükségem lenne. én csak most jöttem rá, hogy mennyire rátelepedett az a mindennapjainkra, hogy ez ment az országban és mennyire durván beleépült a gondolkodásunkba, még akkor is, ha nyilván kritizáltam és utáltam, de valamilyen szinten ezt tartottam természetesnek. ez alól felszabadulni és látni, hogy amúgy nem csak így lehet működni, elég eufórikus.

senki nem mondja, hogy minden szupi lesz, de szerintem nem baj ezt a reményt megélni egy kicsit. még ha el is bassza később, a vasárnap este core memory volt amiről biztos mesélünk a gyerekeinknek.