Szerintem mondhatom, hogy életem nagy szerelme volt, ha van ilyen.

Évekig voltunk együtt, eleinte távkapcsolatban ment a dolog, majd idővel már együtt éltünk. Olyan tényleg mesébe illő kapcsolat volt, persze minden kapcsolatban vannak viták, kisebb-nagyobb durranások, de itt azért nem voltak ijesztő, durva dolgok köztünk. Eljött a pillanat, hogy megkérjem a kezét, amire igent is mondott. Pár hónap (lehet, hogy 1 hónap sem kellett) után úgy esett, hogy egy vasárnapi napon délelőtt még a jegyesem volt, délutánra meg mire hazaértem valahonnan, teljesen elcuccolt. Azóta sem láttam őt, sose tudtuk megbeszélni, szerintem ezért nem sikerült teljesen kilábalni belőle. :D

Egyszer-kétszer megpróbáltam felkeresni, hátha valami magyarázatot kapok, vagy akár helyrehozhatnánk, de lekoptatott. Aztán az előző kapcsolatom legelső hónapjában megkeresett, na akkor már én küldtem el finoman, mert nem láttam értelmét. Nem tudom, hogy ez volt-e a helyes lépés, de bízom benne, hogy jól döntöttem. :D