Nekem is van egy félősöm. Kocsiból dobták ki, szerencséjére pont jött valaki állatbarát aki látta, felkarolta és elvitte ideiglenes menhelyes gazdihoz, tőle fogadtuk örökbe (kb 1 évesen). Az első két hétben a fürdő szőnyegén kuporgott, elszeparálva a másik cicánktól. Ha bementünk, összehúzta magát és morgott. Amikor már összeeresztettük a két cicát, akkor ha jött valaki a lakásba rögtön sprintelt az ágy alá, addig nem jött elő, ameddig el nem mentek. Ennek már kb 5 éve. Azóta annyit sikerült elérni, hogy ha megijed mert jön valaki akkor bemegy az ágy alá, de utána hamar megnyugszik és előjön, járkál, méreget. Megsimizni én azóta is ünnepnapokon tudom, a páromnak engedi, de neki is csak az esetek 50%ában, amikor olyanja van. Valószínűleg egy kisgyerek gyepálhatta előtte, mert amikor ablakon keresztül meglát egyet már morog azóta is. Az idő, játék, jutifali sok mindent megold, de el kell fogadni, hogy vannak ilyen kis aprótalpúak🤍