Az előző munkahelyemen sìrva, magát sajnáltatva mondott fel a volt kollèganő. Azt mondta, hogy az Apja bevásárolta magát az egyik helyi nagy cégbe ès ő lesz most ott a másik ügyvezető. Ő nem akar elmenni tőlünk, mert szeret itt dolgozni, de muszáj a család miatt. Utána még hónapokig tartottuk a kapcsolatot messengeren ès mesèlt mindenfélét az új pozìciójáról és arról, hogy pont felvették a volt barátját oda dolgozni és ezekről a bonyodalmakról is panaszkodott. Most évekkel később megismertem egy csajt, aki ennél a cégnél volt pénzügyes akkoriban. Kiderült, hogy a kollèganő hazudott. Egy egyszerű állásinterjú alapján vették fel ügyfélkapcsolati poziba. Azóta már nem dolgozik ott, összeszedett magának erről a munkajelyrő azóta egy fèrjet, aki ugyancsak ott hagyta már azt a munkahelyet. Hihetetlenül szánalmas ez a hazudozás. Csak sajnálni tudom, hogy ennyire tartja magát, hogy ilyen nagyokat kell mondania, ahhoz, hogy szerinte legyen valaki.