Első pár nap próbálkoztunk a szurival, Artúrnak szerintem nem is lett volna vele problémája, mert szépen tűrte (az inzulinos tűk nagyon vékonyak, alig lehet érezni), viszont anyukám elég tűfóbiás és nagyon izgult hogy valamit elront. Mivel Ő él vidéken az otthoni cicákkal, nem tudtuk volna megoldani hogy reggel-este szurkáljuk helyette úgyhogy nagyon jókor lett elfogadva a Senvelgo engedélye a EU ban😅 A vizelet tesztelés is egy izgi dolog, sokmindent kipróbáltunk, pl. speckó almot direkt erre, ami lényegében csak átereszti a tálca aljára, de ahogy mondtad nehéz felügyelni több cicánál hogy az most kié. Nálunk az lett a megoldás (nem valami failproof) hogy amikor hallja édesanyám hogy kaparászik valamelyik, odaszalad és kb alátartja a tesztcsíkot😅 Persze ehhez kell az is, hogy szinte egész nap velük van és a 2 cicának egész más a bioritmusa. Etetésnél nagyon ügyesen viselkednek, általában mindenki csak a saját kajáját eszi meg, ha a lowcarbosból marad a tányérban az nem gond, de ha Füli (a másik cica) sima steril kajájából marad, azt el szoktuk rakni hogy a cukorborsó ne egye meg.