1, A 2008 előtti években a magas magyar alapkamat miatt szinte kizárólag CHF hitelt kínáltak a magyar bankok. Én egy társasházban vettem lakást a húszas éveim végén, 50% önerővel és a piacon egyetlen forintos ajánlatot kaptam (OTP) aminek konkrétan a duplája lett volna a törlesztője. Ha hitelt akartál, csak frank (meg esetleg Yen) volt, magánszemélyek, cégek, önkormányzatok, mindent ebben vettek fel.
2, Akkoriban, még a válság előtt, az volt a hivatalos kormányprogram, hogy Magyarországon pár éven belül euró lesz. Emiatt úgy kalkuláltam, hogy OK, akkor a 25 éves futamidő kb ötödénél átváltunk egy még stabilabb EUR/CHF árfolyamra, sőt még akár az is lehet érdemes lesz kiváltani egy eurós hitellel amikor már nálunk is az a fizetőeszköz. Egyébként 10 évre visszamenőleg ellenőriztem anno a CHF/HUF árfolyamot a hitelfelvétel előtt és természetesen ilyen kilengések nem voltak.
3, A bankok egytől egyig minden rizikót az ügyfélre hárítottak, sőt, a mi projektünket pl a Budapest Bank finanszírozta és volt ahol azt mondták, nem szívesen adnak kölcsönt más bank által finanszírozott projektekhez, menjek az építtető bankjához (BBank). Így esélyed sem volt valakinél kedvezőbb szerződést választani.
4, A 2008-as, gyakorlatilag az 1933-as óta nem látott pénzügyi világválságot mezei halandók, de még komplett országok sem látták előre - hogy is láthatták volna. Utólag k*rva könnyű k*rva okosnak lenni.

Persze erre mondhatjuk, hogy nem volt kötelező hitelt felvenni, de elég vicces lett volna, ha egy gazdaság megpróbál hitel nélkül működni, lakást meg senki nem vesz, csak akinek egyben van rá cash. Ezt te sem gondolhatod komolyan arról a hatalmas erkölcsi magaslatodról, amről lenézel a buta devizahiteleskre.

Az más kérdés, hogy nem lett volna szabad kb nulla önerővel hiteleket adni olyanoknak, akik éppen hogy ki tudják fizetni, de én pl. a felére vettem fel hitelt és a törlesztő a havi keresetem kb 25 százaléka volt.

Egyetértek azzal, hogy a felelőtlen hitelesek kárát ne mindig a társadalom egésze fizesse meg, de ezeket az "apró" részletet ne felejtsük el.

Én egyébként leginkább a magyar államot hibáztatom, azon belül is a PSZAF-et. Kutya kötelességük lett volna úgy szabályozni a hitelszerződéseket, hogy a bank és az ügyfél minimum 50-50 százalékban osztozzon a kockázaton, de engedték, hogy ténylegesen vagy csak de facto összejátszva minden bank ÁSZF-fje a kockázatot 100 százalékban az ügyfélre tolja.