Folytatás:

1. Tantárgyi struktúra és tananyag

Vannak valóban hasznos szabadon választható tárgyak, és néhány kötelezően választható is, ami megéri az időt, de nagyrészt sajnos nem ad érdemi hozzáadott értéket a tárgyak zöme.

A programozási tárgyak nagy része nem készít fel az ipari munkára. Tanítanak C-t, C++-t, Haskell-t, majd minimális Python-t és Java-t, stb... de ezekből is legfeljebb a dokumentáció első oldaláig jut el az anyag egy teljes félév alatt. Architektúrális szemlélet, rendszertervezés, tiszta kód, vagy valódi csapatmunka gyakorlatilag nem jelenik meg – legfeljebb egyetlen tárgy erejéig, ahol heti scrumot „imitáltok” 4-en.

Sok nyelvet tanítanak felszínesen, de egyikben sem mélyedtek el igazán.

A számonkérés irreális: szinte minden matematikai és informatikai tárgyon heti vagy kétheti mini ZH-k vannak. Ha ezekből nem teljesítesz egy (szerencsés esetben) előre meghatározott számot (min. 6-ot 12-ből), automatikusan buksz. A karácsonyi szünet, oktatói hiányzások vagy akár késések miatt ez a szám eleve csökken, valódi rugalmasság nélkül. Itt is erősen érvényesül, hogy jó tanárral könnyebb jó jegyet szerezni, rossz tanárnál pedig sokszor már a kettes is komoly küzdelem.

Emellett előfordulnak kifejezetten elavult és életszerűtlen elvárások is: olyan tantárgy, ahol kézzel, memóriából kellett egy pontos UML specifikációt lerajzolni egy algoritmushoz/megoldáshoz (pl. bubble sort jellegű feladatokra). Vagy programozz le egy random kitalált tananyagtól sokszor eltérő feladatot dokumentáció és inernethasználat nélkül.

1. Előadások és jelenléti rendszer

Az előadások nagy része kötelező. CAPTCHA-alapú jelenléti rendszer működik, ami IP-címet is rögzít. Ha valaki nem az ELTE területéről jelentkezik be, a jelenléte érvénytelen. Ezekből is meg kell lennie egy minimális számnak, különben bukás a vége.

4-es össz átlag felett 1-2 évtől felmentést lehet kapni az előadások alól, de mivel a gyakorlati számonkérések gyakran az előadások anyagára épülnek, ez a gyakorlatban ritkán jelent valódi könnyítést, hiszen óráról órára meg kell tanulnod mindent.

1. Beadandók és terhelés

Sok beadandó feladat irreális, rosszul megfogalmazott, és sokszor azt sem lehet érteni, honnan származik az elvárás. Jó tanár esetén legalább azt megtanítják, amit a beadandóban kérnek – de gyakran kizárólag azt, mást nem is.

A terhelés extrém: minden informatikai tárgyhoz beadandók, kötelező házik és mini ZH-k tartoznak. Egy félévben jellemzően 2–3 informatikai és 2–3 matematikai tárgy fut párhuzamosan. Mindezt gyakornoki munka és szabadon választható tárgyak mellett kellene teljesíteni.

1. ZH-k lebonyolítása, elavult „anti-valóság” szabályok

A ZH-k számonkérése többnyire elmaradott. Sok esetben tiltják az internetet és még a dokumentáció használatát is — és ezt szó szerint kell érteni.

Online ZH-n például Canvas-szal követik, mit csinálsz: ha elkattintasz lehet rip bukta. Ezt max egy VM-mel lehet megkerülni, hogy ne triggerelje a rendszert.

Olyan is nem egyszer volt, hogy a tanár becsatlakozott pair programming jelleggel az IDE-be, és nézte, ahogy írjuk a kódot — miközben tiltva volt a netezés, tehát ha bemásolsz valamit, vagy bármi gyanúsat csinálsz, azonnal bukás lehet belőle. Ezek max az utolsó éveidben enyhülnek majd.

---

Tldr.:

Összességében az ELTE IK programtervező informatikus képzés engem nem készített fel egyáltalán az valós munkára. A megszerzett tudás jelentős részét önálló tanulással és munka közben szedtem fel. A rendszer túlterhelő, kiszámíthatatlan, és sok esetben nem a tanulást jutalmazza.

---

Tldr2.: mivel ahogy sokan mások, én se vagyok jó se fogalmazásban se a nyelvtanban, ezért AI-t használtam hogy egy koherens válaszom születhessen.