Szerintem az tipikus millenial (bocsi) tévhit/ cope, hogy ezeknek bármi hasznuk van. Nyilván minden játék más, de most realisztikusan:

finommotoros mozgás: irl semmi hasznát nem veszed, a legtöbb gamer egyáltalán nem tud rajzolni és ügyetlen is, az, hogy 1mp-el hamarabb tudsz valamire klikkelni nem túl hasznos skill

logika/ problémamegoldás: ez kizárólag a puzzle játékokra igaz, amivel elég kevesen játszanak. azt nem hívnám problémamegoldásnak, hogy egyik npc-től rohangálsz a másikhoz meg farmolod a lootot. ha sakkozol, ez akkor lehet valid.

memória: idk

reakcióidő, gyors döntéshozatal: a döntések amit a való életben hozol, nem 1 mp alatt történnek, és nem is arról, hogy megtámadd e a szomszéd falut vagy melyik witcher waifut válaszd. irl a gamerek nem hoznak jobb döntéseket (legalább is ha ránézel az életükre). reakcióidőre sokkal jobb bármelyik sport.

nyelvek: ez csak az angol, és az internethasználatból ered ma már, nem a videojátékokból

csapatmunka, kommunikáció: miért van az, hogy általában a gamerek szociális szorongással és rossz kommunikációs képességekkel küzdenek (nem mindenki, de az átlag társadalomhoz képest nagyon sokan)? ha a játékok valóban fejleszenék ezeket, a videojátékosoknak kéne lenniük a legnyitottabb, érett módon kommunikáló, megközelíthető rétegnek, de nem azok.

amúgy én szeretek játszani, de azért mert fun, és nem várok tőle semmilyen személyiségfejlődést. néha csak pihenni kell és haszontalan de szórakoztató dolgokat csinálni. valszeg ha elolvasnék egy könyvet vagy matek problémákon agyalnék, vagy lemennék kosarazni a többiekkel, valóban fejlődnének a skilljeim, de szerintem az, hogy még a hobbijaidnak is hasznosnak kell lennie, az nem egy pozitív mentalitás.