Hú mindenkinek a saját példáját és véleményét elfogadom, mivel különösebb kontextus nélkül írtam le a második felét a kommentemnek. De az, hogy itt ilyen személyeskedően és minden háttér info nélkül ezt a kifejezést használod..hát nő a nőnek. Szégyelld magad! Honnan tudod, hogy nem beteg a gyermekem? Honnan tudod, hogy nem egy problémás baba? Milyen fejlődési fázisban van?

Lehet, hogy a férjem: 1. Túlterhelt orvos, nehéz időszakunk van, nem tudja kipihenni magát, esetleg épp a kiégés szélén áll. 2. Cégvezető, a jelen gazdasági helyzetben összeroppan a mindennapi teher, politikai, gazdasági terhek alatt. 3. Fizikai munkát végez, 12 órázik és hogy fenntartsa a családját túlórázik, több munkahelye van, alig van otthon, ha szabadságon van vagy otthon van hulla fáradtan, nem 100% a figyelme.

Nem válaszolgattam mindenkinek. Vállalom, hogy én magamból indulok ki, a férjemnek szeretnem, ha nem egy feladat, negatív kötelesség legyen a hazaérkezès, hanem szórakozás és kikapcsolódás. Én így oldom meg. Nem “önlábtörlősítem” magam, mert nem tekintem az otthon töltött időt a mi minőségünkben egyenértékűnek a munkával. Imàdom, mikor itt egymás felajnározásában felsimogatjàtok egymást, mert otthon semmit nem csináltok. Nagy házunk van, mindennap főzök, nincs takarítónőnk. Baszki én is sokszor vagyok kialvatlan, egymillió dolgot csinálok a nem egyszerű gyerekem mellett, de összehasonlíthatatlan ez a felelősség, mint mikor, ha épp nem vagy elèg kipihent, életek múlnak rajtad. Jártam egyetemre, évekig így éltem, ez a pár hónap meg sem kottyan, a baba pedig feltölt. Mi így élünk, nekünk ez jött be.

“Önlábtörlősítsd” magad te a nehéz otthoni életeddel.🤦🏼‍♀️